19.fejezet-Kérdezz-felelek.

Sziasztok!Itt a 19.fejezet :)Ez a fejezet most inkább a párbeszédek fejezete lesz.Kell néha egy kis ilyen is  .A komiknak nagyon örültem.
Matthew és Barbibaby a "szavaitok" teljesen meghatottak :DD Annyira jó érzés ilyeneket kapni.
Ági: Köszönöm nagyon jól esett amit irtál :)
Sara Parker: Köszönöm neked is :) Ami Ericet és Mollyt illeti :D Kitartás! :D
Orchidée: Köszönöm :)
Végezetül,de nem utolsó sorban! Nagyon szeretném,hogyha meglenne valamikor 10 komi,de ha nem lesz  meg az sem baj.De azért hajrááá :DDKomikaaat-komikat :D
Puszi:Betty

Bármily elképzelhetetlen, életünk legszomorúbb percében életünk legboldogabb pillanatának is helye lehet.

Eric végre meg találta az árlistát és együtt kezdtük el fürkészni a jobbnál-jobb ajánlatokat.Végül az Akropolisz pizzánál maradtunk.(az amolyan gíroszos pizza,ha valaki nem tudja.)
El is kezdte tárcsázni a számot és amikor felvették megrendelte vacsoránkat.


-Fél óra és itt lesz!-jelentette ki Eric,mikor lerakta a telefont.-Addig mit csináljunk?-kérdezte miközben odahúzott elém egy széket,a karjait a háttámlára engedte.
-Tud valami jó elfoglaltságot a házigazda?-kérdeztem úrinő módjára.
-Akad pár ötlet a tarsolyomban.-kacsintott rám egy csibész mosoly kíséretében.
-Igen?És mégis mi lenne az?-barkobáztam kacéran tovább.
-Ömm....kezdjük egy egészen könnyűvel! Mit szólnál a Kérdezz-felelekhez?-beleegyezésemet várta.
-Hát...legyen.-egyeztem bele.
-Oké. Te kezded!-mutatott rám.
-Ő..fáj még valamid?Úgy értem a verekedés miatt.-tettem fel elsőre egy egyszerű kérdést.
-Még a hasam egy kicsit.De nem vészes.
-Annak örülök.  Te jössz!-reméltem nem valami számomra kellemetlen kérdéssel áll elő.
-Amikor megismerkedtünk volt barátod?-tudtam,hogy nem fog megkímélni.
-Nem,nem volt.-adtam egyszerű választ.
-Értem.-szemében gy kis csillogást véltem felfedezni,mikor tudomására adtam,hogy nem voltam együtt senkivel.-Na most megint te jössz!
-Nos,mi is legyen?-mélálkodásomból a csengő zökkentett ki.Megjött a pizza.
-Hagyd csak! Megyek én.-marasztalt mert látta,hogy már épp kelek fel ülő helyzetemből.
-Oké.-hagytam magam,így legalább kitudtam találni, mi legyen  a következő kérdés.
-Na, itt is vagyok. Szerintem menjünk a nappaliba.-jött vissza egy doboz pizzával.
-Menjünk!-álltam fel a székről,de amikor felálltam a saját lábamba megbotlottam.Ericnek és a pizzának hála nem sikerült a padlóval barátságot kötnöm ezúttal.
-Istenem! Csak én lehetek,ilyen szerencsétlen.-dúltam-fúltam az idegességtől bár egyik pillanatról a másikra dőltem a nevetéstől is és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ugyan. Már megszoktuk tőled!-csipkelődött,majd ő is nevetett egy sort.
-Kössz. Na menjünk és együnk,mert é már éhen halok.
-Csak nyugodtan.-beleegyezve tette maga elé kezeit.


Kimentünk a nappaliba,én vittem 2 liter colát a kezemben, amit előre kikészítettünk az étkezőasztalra, Eric pedig a pizzát hozta.


-Nos, hol is tartottunk?Ja igen! Most te vagy a soros.-leült Ő az ülőgarnitúrára, majd én is követtem példáját.
-Tudom-tudom. Mikor szokott jönni a takarító? Vagy inkább úgy kérdezzem,hogy a takarító nőcskéd? Ugyanis nagyon nagy rend van a lakásban.-haraptam bele egy szeletbe.
-Csak nem féltékeny Miss. Harris? Tudomására kell,hogy adjam,nincs takarítónőm se efféle más.-incselkedett, majd ő is beleharapott egy pizza szeletbe.
-Én féltékeny? Kire lehetnék féltékeny?
-Jó duma.
-Bele kell törődnie Mr. Saade,hogy nem körülötte forog az egész világ.
-Nem az egész világ,de bizonyos emberkék igenis körülöttem forognak.Beleértve magát is hölgyem.
-Az egoista!-dobtam oda egy pattogatott kukoricát amit a garnitúrán találtam. Na most te jössz! -tértem vissza játékunkra.
-Honnan ismered Mollyt?
-Egy bálon találkoztunk.Szokás szerűen,mint mindenki másnak belebotlottam.
-Értem! Na kérdezz!


Egy kérdés nagyon foglalkoztatott már egy ideje.


-Mi történt veled, amikor tudod.......majdnem megcsókoltál?-ebbe a kérdésbe fülig belepirultam.
-Nem tudom. A szívem tízszeresen kalapált.Kívántalak,kívántam a közelséged..De az eszem azt diktálta,hogy nem lenne helyes.
Úristen! Talán ő is úgy érzett,ahogyan én most?
-De ez már elmúlt! Igaz?-kérdeztem közben egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban.
-Azt hiszem!-hajtotta le fejét .-Mit gondolsz rólam?-tette fel következő kérdését.
-Hogy mit gondolok rólad? Lássuk csak! Kedves vagy,szerethető,néha rossz fiús,remek hangod van,a lányok megőrülnek érted.Hát most csak ennyi jutott eszembe.
-Szóval szerethető és még a lányok is oda vannak értem,ráadásul remek hangom van? Ezt még meg kell szoknom.De azokba a lányokba remélem te is bele tartozol.-kacéran vigyorgott felém.
-Ne ragadtasd el magad. A következő kérdésem. Szereted? Úgy értem csak szereted vagy szerelmes vagy Mollyba?
-Miért kérdezed?De nem titok,elmondom.Szeretem Mollyt de már nem úgy,mint 4 éve.
-Akkor miért vagy vele,ha nem vagy belé szerelmes?-úristen,ezeket a barátnőmről mondom.De nem bírtam magamba tartani már.-Ne haragudj!Erre nem muszáj válaszolnod!
-Ne-ne semmi baj.Nem is tudom.Talán a megszokás.De,ha jól tudom most én kérdeztem volna tőled.Vagyis.Van most valakid?-ezen a kérdésen lepődtem meg a legjobban.
-Miért érdekel? Amúgy nincsen.De most már menjünk aludni.Álmos vagyok.-persze mikor már hajnali 1 is elmúlt.
-Rendben! Te aludhatsz a hálóban.Én majd itt kint a kanapén.
-Nem-nem.Felejtsd el! Majd én alszok a kanapén te pedig szépen a saját ágyadban.-makacskodtam.
-Nincs apelláta.Mars a szobába.
-------------------------------------------------------
Na milyen lett? Tudom,hogy sok benne a párbeszéd de kell néha egy kis ilyen is.
Komiba irjátok meg a véleményeteket!