21.fejezet-Finálé (1.rész)

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet és amint látjátok megint két részletből fog állni,ugyanis hosszú lett.

Ezt a dijat Wiwi-től kaptam :)

Ezt pedig Sarah-tól kaptam.

                                                                   Köszönöm nektek!

6 dolog rólam: -Irás

                       -Olvasás

                       -Buli

                       -Barátok

                       -Csokiii

                       -Zene.

2.Köszönöm a 10 komit.Nagyon örültem neki amikor megláttam. Végre megvan *-*.

3.Sorry,hogy későn raktam fel a fejit,de bestrapált a laptopom :/

4.Létszives nézzétek meg a másik blogomat amit a barátnőmmel irok.Az is egy Erices story.

(loveiscallingwithericsaade.blogspot.com

5.Jó olvasást és remélem megint kapok ennyi komit :)

Puszii:Betty

~Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Mondhatod, hogy az utóbbi esztelen barátság.~

Az ember csak akkor lehet igazán boldog,ha ezt a boldogságot valakivel meg tudja osztani. Akár a boldogságot, akár a bánatot de tudnia kell nnak a személynek,hogy van akire mindig is támaszkodhat. Ebben az esetben Eric mindenben megkapja tőlem a segítsget.

-Láttam egy hírt Mollyról,hogy megcsalt.-kezdte el történetét Eric. Mindent elmondott amit csak tudott.

-Sajnálom.-ennyit tudtam csak mondani. Énis eléggé megvoltam lepődve Mollyn. Hogy tehette ezt?? Én nem ilyennek ismertem meg. Kínos csend honolt közöttünk,miközben a kanapén ültünk egymás mellett.

-Eric, gyere velem! -utasítottam,mivel eszembe jutott valami.

-Tessék? Hova?-kérdezte meglepődötten.

-Csak gyere! - álltam fel helyemről és megindultam az ajtó felé. Eric is követett.

Elkértem Erictől a kocsikulcsot és beszálltunk az autóba.

-Kérlek mondd el,hova megyünk!-kérlelte Eric.

-Az titok! -indítottam el a járművet.

Emlékeztem egy helyre,amit még a nagyiék mutattak,mikor kisebb voltam. Ha volt valami,mindig kihoztak ide. Nem kellett sokat mennünk és reméltem,hogy egy rendőr sincs a közelben. Mikor odaértünk,leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. Eric is ugyan így tett.

-Gyere utánam.-mondtam következő utasításomat.

-Rendben!

Egy kis tisztásra értünk,ahonnan csodálatos volt a kilátás. A távolba egy erdő volt honosítva.

Leültünk egy padra és csak néztünk ki a fejünkből. Ilyenkor talán jobb egy kis csönd és nyugalom,mint száz meg száz szó.

Nagyokat szippantottunk a levegőbe.

-Köszönöm!- nyílt Eric szája.

-Ne köszönj semmit!-néztem magam elé.

-De, köszönöm,hogy itt vagy mellettem,hogy támogatsz,hogy mindig számíthatok rád. Köszönöm.- futott végig arcán egy kósza könnycsepp,mire én csak megöleltem. Úgy szorított,mintha soha nem akarna elengedni. Talán gonoszság ezt mondani de annyira boldog voltam,hogy átölelhetem,mellette lehetek. De rossz volt így látni így,hogy szenvedett.

-Ez természetes Eric! Akármiben tudok segítek! Nem szeretem,ha így szenvedsz,érted? Nem szeretem,ha szomorúnak látlak! -futott végig nekem is egy könnycseep arcomon. Talán azért mert együttérzek vele,vagy talán azért mert Ő szomorú.

-Értem! Nem tudom mit kezdenék nélküled. De kibírom. Sok mindent kibírtam,ezt is kifogom.

-Jolvan! Sétáljunk egy kicsit.

-Az jó lesz!

Felálltunk a padról és elkezdtünk az erdő felé sétálni. Eric előtt sétáltam,mikor megdobott egy hógolyóval.

Mikor megfordultam Eric csak egy kis vigyort húzott arcára. Tudtam,hogy még mindig szomorkodik de próbáltam ezt vele elfelejtetni így énis visszadobtam egy hógolyót.

-Mr. Saade,ezt nem fogja megúszni!- szedtem egy következő adagot a földről.

-Nagyon félek!-dugta ki rám nyelvét.

Megdobtam az arcát,de nem oda céloztam.

-Hupsz,bocsi.-tettem kezem a szám elé.

-Ezt megkeserülöd!-jött közelebb egyre gyorsabban,mire én elkezdtem az erdőbe futni. Már ő is futott,kis híján el is kapott de kitértem előle. Elbújtam egy fa mögé, azt hittem lehagytam mert nem láttam a közelben. Mikor megfordultam Eric ott állt velem szemtől szembe,mire én egy hatalmasat sikítottam. Mélyen csokibarna szemébe néztem és azt hittem itt a vég. A fán összetudtam szedni egy kis havat,így azt a képébe nyomtam.

-Háhh!!-futottam el!-Nem tudsz engem elkapni,olyan könnyen Eric!-tudósítottam vele.

-Rettegj Alisson,rettegj.-megint macska-egér játékot játszottunk. Csak futottam és futottam mire elkapott. Leterített a földre. Kezeimet lefogta és büszke vigyort vetett felém.

-Nem tudlak elkapni mi?-gúnyolódott nevetve.

-Szerencse,semmi más!-vágtam vissza.-De engedj el!-nevettem énis.

-Addig nem míg azt nem mondod,hogy jobb vagyok nálad! Mondd ki és elengedlek.

-Jó-jó... JOBB VAGY NÁLAM ERIC SAADE. Megfelel?-kértem könyörülve mert a földön eléggé fáztam.

-Meg!-azzal elengedte kezeimet és felsegített.

-Köszönöm. Mostmár menjünk vissza a kocsihoz!

-Rendben!

Visszamentünk az autóhoz és egyenesen hazafelé mentünk. Mire megérkezdtünk a lányok is otthon voltak

-Alis,Eric!-köszöntött minket Emma.

-Szia Emm.-köszöntem barátnőmnek.

-Szia!-két puszival köszöntötték egymást Ericcel.

-Tina? Hol van? -néztem körbe mert sehol nem találtam.

-Hát! Fent van a szobátokban,most kicsit rosszul érzi magát. Az este sokat ivott.

-Persze,ő már csak ilyen.-forgattam meg a szemem miközben leültem a bárszékre.

-Csináljak nektek is egy kávét?-kérdezte Emma .

-Igen köszi az most jól esne.-feleltem.

-Nekem is,köszi.-Eric is követte példámat.

Megittuk a forró nedűt és Eric elköszönt. Azt hiszem táncpróbája van.

Emmának elmeséltem a mai napot és,hogy hamarosan itt a finálé.Tina is felkelt és elkezdtünk beszélgetni. Ő is elmondta,hogy mi volt tegnap este. Hogy ő és Alex mostmár rendesen egy párt alkotnak Emmával és Adammal az élen. Azt,hogy Edin mennyire hiányolt,amit én jól meg is mosolyogtam.

/ A finálé napján/

Ez a pár nap kicsit unalmasan telt el. Ericcel sem tudtam beszélni mert amikor én ráértem ő nem ért rá és fordítva is ez a szitu.

De ami a lényeg! Itt vagyunk a finálé napján,ami lehet,hogy megváltoztatja az egéz életemet. Előbb bementem a próbára. Rihannától a We Found Love-t fogom énekelni. A vetélytársaimmal az élen bementünk egy táncterembe és egyesével elkezdtük a számunkat. Volt minden. A gyors,lassú,rapp,klasszikus és a érzelemdús előadásig.

Bent volt egy koreográfus is aki mutatta miket kéne csinálni a színpadon. Kicsit rosszallóan fogadtam az egészet mert ahhelyett,hogy a karácsonyra készültem volna a barátaimmal itt van nekem a fáradtságos munka.

Elgyakoroltuk párszor az elődásunkat mad elvittek minket egy stylist-hez. Kiválasztotta mindenkinek a ruháját. Nekem egy fekete röidnadrágot ami meg kell hagyni nem takart sokat. Hozzá egy csillogó ezüst trikót,fekete kiegészítőkkel, fekete bőrdzsekit,és ami a legjobban tetszett az egy csillogó ezüst platform sarkú cipő. A hajamat egyenesen hagyták,de a tetejét feltupírozták és csillogó hajzselét tettek rá.A sminkem egyszerűen megfogott. A ruhához és cipőhöz hasonlóan fekete csillogós szemhéjfestéket raktak rám,szemceruzával,pirosítóval az élen és egy kis szájfénnyel. Megnéztem magam a tükörbe és meglepett amit ott láttam. Tetszett! Kifejezetten jól éreztem magam bennük.

 ****

Én következtem. Intett a az operatőr,hogy induljak el. Kiérve a színpadra megláttam a lányokat velük Alex,Adam,Edin és Ericet.

Beindították a zenét és elkezdtem énekelni. Átadtam magam a dalnak. Kikapcsoltam az agyam és csak arra gondoltam,hogy jó legyen,hogy nyerjek.

Befejeztem és mindenki állva tapsolt nekem.Újjongtak,fütyültek,sikongattak. Nagyon örültem neki.Egy örömkönny is kibújt szememből.Lesiettem a színpadról és a lihegőbe mentem. Ott az egyik műsorvezető kérdezgetett.

-Hogy érzed,hogy sikerült ez az előadás?

-Nem tudom. Remélem elnyerte a tetszését a zsűrinek.

-Biztosan! Még egy kérdés! Mielőtt elkezdődött a finálé egy riportot készítettük a híres Eric Saadéval. Azt mondta,hogy neked jött szurkolni,hogy te egy elég jó barátja vagy.

-Igen tényleg nagyon-nagyon jó barátom Eric! Az utóbbi időben elég sokat voltunk egymással és nagyon megkedveltem.-mikor észrevettem,hogy ezt kamerára veszik és,hogy mindenki látja a nézőket is beleértve gyorsan helyesbítettem.

-Megkedveltem Ericet,mint egy testvért.

-Hát jó!

Amikor lement az utólsó előadó a színpadról tartottunk egy kis szünetet. Volt időm arra,hogy a barátaimmal legyek kicsit.

-Jajj nagyon ügyes voltál!-ölelt meg Tina.

-Köszönöm. Nagyon izgulok. Annyira szeretném megnyerni.

-Nagyon szurkolunk neked!-simogatta meg hátamat Emma.

-Köszönöm.-néztem körbe körbe keresve valakit.

-Mingyárt jön.-kacsintott rám Tina.

-Miről beszélsz? Ki jön?-kérdezgettem mintha nem is tudnám miről beszél.

-Hát Eric! Őt keresed.

-Nektek mennyire nem tudok hazudni!-hátranéztem és megláttam a gyönyörű szempárt.

-Eric!!-ugrottam nyakába.-Rég láttalak.Minden rendben?-kérdeztem de sajnos a választ ne tudtam megvárni mert folytatódott.-Neharagudjatok de mennem kell.

Az összes versenyző felsorakozott a színpadra. Mindenki idegtépő feszültéggel vártak az erdményre.

***

Már csak négyen maradtunk a színpadon. Még egy másik név és bentvagyok a legjobb 3-ban.

-Aki a nevét hallja az hazamegy. Az nemmás mint Rose Kavor!!-mondták ki egyik ellenfelem nevét.

Hárman álltunk már csak a színpadon. Rob,Cathy és én.

Mi hárman párbajoztunk.

--------------------------------------------------------------------

Irjátok le komiba,hogy milyen lett.

1.Annyira örültem,mikor megláttam,hogy két dijat is kaptam,hogy majd kiugrottam a bőrömből.