2012. március 24., szombat

21.fejezet-Finálé (1.rész)

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet és amint látjátok megint két részletből fog állni,ugyanis hosszú lett.

Ezt a dijat Wiwi-től kaptam :)

Ezt pedig Sarah-tól kaptam.
                                                                   Köszönöm nektek!
6 dolog rólam: -Irás
                       -Olvasás
                       -Buli
                       -Barátok
                       -Csokiii
                       -Zene.
2.Köszönöm a 10 komit.Nagyon örültem neki amikor megláttam. Végre megvan *-*.
3.Sorry,hogy későn raktam fel a fejit,de bestrapált a laptopom :/
4.Létszives nézzétek meg a másik blogomat amit a barátnőmmel irok.Az is egy Erices story.
5.Jó olvasást és remélem megint kapok ennyi komit :)
Puszii:Betty


~Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Mondhatod, hogy az utóbbi esztelen barátság.~



Az ember csak akkor lehet igazán boldog,ha ezt a boldogságot valakivel meg tudja osztani. Akár a boldogságot, akár a bánatot de tudnia kell nnak a személynek,hogy van akire mindig is támaszkodhat. Ebben az esetben Eric mindenben megkapja tőlem a segítsget.
-Láttam egy hírt Mollyról,hogy megcsalt.-kezdte el történetét Eric. Mindent elmondott amit csak tudott.
-Sajnálom.-ennyit tudtam csak mondani. Énis eléggé megvoltam lepődve Mollyn. Hogy tehette ezt?? Én nem ilyennek ismertem meg. Kínos csend honolt közöttünk,miközben a kanapén ültünk egymás mellett.
-Eric, gyere velem! -utasítottam,mivel eszembe jutott valami.
-Tessék? Hova?-kérdezte meglepődötten.
-Csak gyere! - álltam fel helyemről és megindultam az ajtó felé. Eric is követett.
Elkértem Erictől a kocsikulcsot és beszálltunk az autóba.
-Kérlek mondd el,hova megyünk!-kérlelte Eric.
-Az titok! -indítottam el a járművet.
Emlékeztem egy helyre,amit még a nagyiék mutattak,mikor kisebb voltam. Ha volt valami,mindig kihoztak ide. Nem kellett sokat mennünk és reméltem,hogy egy rendőr sincs a közelben. Mikor odaértünk,leparkoltam és kiszálltam a kocsiból. Eric is ugyan így tett.
-Gyere utánam.-mondtam következő utasításomat.
-Rendben!
Egy kis tisztásra értünk,ahonnan csodálatos volt a kilátás. A távolba egy erdő volt honosítva.
Leültünk egy padra és csak néztünk ki a fejünkből. Ilyenkor talán jobb egy kis csönd és nyugalom,mint száz meg száz szó.
Nagyokat szippantottunk a levegőbe.
-Köszönöm!- nyílt Eric szája.
-Ne köszönj semmit!-néztem magam elé.
-De, köszönöm,hogy itt vagy mellettem,hogy támogatsz,hogy mindig számíthatok rád. Köszönöm.- futott végig arcán egy kósza könnycsepp,mire én csak megöleltem. Úgy szorított,mintha soha nem akarna elengedni. Talán gonoszság ezt mondani de annyira boldog voltam,hogy átölelhetem,mellette lehetek. De rossz volt így látni így,hogy szenvedett.
-Ez természetes Eric! Akármiben tudok segítek! Nem szeretem,ha így szenvedsz,érted? Nem szeretem,ha szomorúnak látlak! -futott végig nekem is egy könnycseep arcomon. Talán azért mert együttérzek vele,vagy talán azért mert Ő szomorú.
-Értem! Nem tudom mit kezdenék nélküled. De kibírom. Sok mindent kibírtam,ezt is kifogom.
-Jolvan! Sétáljunk egy kicsit.
-Az jó lesz!
Felálltunk a padról és elkezdtünk az erdő felé sétálni. Eric előtt sétáltam,mikor megdobott egy hógolyóval.
Mikor megfordultam Eric csak egy kis vigyort húzott arcára. Tudtam,hogy még mindig szomorkodik de próbáltam ezt vele elfelejtetni így énis visszadobtam egy hógolyót.
-Mr. Saade,ezt nem fogja megúszni!- szedtem egy következő adagot a földről.
-Nagyon félek!-dugta ki rám nyelvét.
Megdobtam az arcát,de nem oda céloztam.
-Hupsz,bocsi.-tettem kezem a szám elé.
-Ezt megkeserülöd!-jött közelebb egyre gyorsabban,mire én elkezdtem az erdőbe futni. Már ő is futott,kis híján el is kapott de kitértem előle. Elbújtam egy fa mögé, azt hittem lehagytam mert nem láttam a közelben. Mikor megfordultam Eric ott állt velem szemtől szembe,mire én egy hatalmasat sikítottam. Mélyen csokibarna szemébe néztem és azt hittem itt a vég. A fán összetudtam szedni egy kis havat,így azt a képébe nyomtam.
-Háhh!!-futottam el!-Nem tudsz engem elkapni,olyan könnyen Eric!-tudósítottam vele.
-Rettegj Alisson,rettegj.-megint macska-egér játékot játszottunk. Csak futottam és futottam mire elkapott. Leterített a földre. Kezeimet lefogta és büszke vigyort vetett felém.
-Nem tudlak elkapni mi?-gúnyolódott nevetve.
-Szerencse,semmi más!-vágtam vissza.-De engedj el!-nevettem énis.
-Addig nem míg azt nem mondod,hogy jobb vagyok nálad! Mondd ki és elengedlek.
-Jó-jó... JOBB VAGY NÁLAM ERIC SAADE. Megfelel?-kértem könyörülve mert a földön eléggé fáztam.
-Meg!-azzal elengedte kezeimet és felsegített.
-Köszönöm. Mostmár menjünk vissza a kocsihoz!
-Rendben!
Visszamentünk az autóhoz és egyenesen hazafelé mentünk. Mire megérkezdtünk a lányok is otthon voltak
-Alis,Eric!-köszöntött minket Emma.
-Szia Emm.-köszöntem barátnőmnek.
-Szia!-két puszival köszöntötték egymást Ericcel.
-Tina? Hol van? -néztem körbe mert sehol nem találtam.
-Hát! Fent van a szobátokban,most kicsit rosszul érzi magát. Az este sokat ivott.
-Persze,ő már csak ilyen.-forgattam meg a szemem miközben leültem a bárszékre.
-Csináljak nektek is egy kávét?-kérdezte Emma .
-Igen köszi az most jól esne.-feleltem.
-Nekem is,köszi.-Eric is követte példámat.
Megittuk a forró nedűt és Eric elköszönt. Azt hiszem táncpróbája van.
Emmának elmeséltem a mai napot és,hogy hamarosan itt a finálé.Tina is felkelt és elkezdtünk beszélgetni. Ő is elmondta,hogy mi volt tegnap este. Hogy ő és Alex mostmár rendesen egy párt alkotnak Emmával és Adammal az élen. Azt,hogy Edin mennyire hiányolt,amit én jól meg is mosolyogtam.


/ A finálé napján/

Ez a pár nap kicsit unalmasan telt el. Ericcel sem tudtam beszélni mert amikor én ráértem ő nem ért rá és fordítva is ez a szitu.
De ami a lényeg! Itt vagyunk a finálé napján,ami lehet,hogy megváltoztatja az egéz életemet. Előbb bementem a próbára. Rihannától a We Found Love-t fogom énekelni. A vetélytársaimmal az élen bementünk egy táncterembe és egyesével elkezdtük a számunkat. Volt minden. A gyors,lassú,rapp,klasszikus és a érzelemdús előadásig.
Bent volt egy koreográfus is aki mutatta miket kéne csinálni a színpadon. Kicsit rosszallóan fogadtam az egészet mert ahhelyett,hogy a karácsonyra készültem volna a barátaimmal itt van nekem a fáradtságos munka.
Elgyakoroltuk párszor az elődásunkat mad elvittek minket egy stylist-hez. Kiválasztotta mindenkinek a ruháját. Nekem egy fekete röidnadrágot ami meg kell hagyni nem takart sokat. Hozzá egy csillogó ezüst trikót,fekete kiegészítőkkel, fekete bőrdzsekit,és ami a legjobban tetszett az egy csillogó ezüst platform sarkú cipő. A hajamat egyenesen hagyták,de a tetejét feltupírozták és csillogó hajzselét tettek rá.A sminkem egyszerűen megfogott. A ruhához és cipőhöz hasonlóan fekete csillogós szemhéjfestéket raktak rám,szemceruzával,pirosítóval az élen és egy kis szájfénnyel. Megnéztem magam a tükörbe és meglepett amit ott láttam. Tetszett! Kifejezetten jól éreztem magam bennük.


 ****
Én következtem. Intett a az operatőr,hogy induljak el. Kiérve a színpadra megláttam a lányokat velük Alex,Adam,Edin és Ericet.
Beindították a zenét és elkezdtem énekelni. Átadtam magam a dalnak. Kikapcsoltam az agyam és csak arra gondoltam,hogy jó legyen,hogy nyerjek.
Befejeztem és mindenki állva tapsolt nekem.Újjongtak,fütyültek,sikongattak. Nagyon örültem neki.Egy örömkönny is kibújt szememből.Lesiettem a színpadról és a lihegőbe mentem. Ott az egyik műsorvezető kérdezgetett.
-Hogy érzed,hogy sikerült ez az előadás?
-Nem tudom. Remélem elnyerte a tetszését a zsűrinek.
-Biztosan! Még egy kérdés! Mielőtt elkezdődött a finálé egy riportot készítettük a híres Eric Saadéval. Azt mondta,hogy neked jött szurkolni,hogy te egy elég jó barátja vagy.
-Igen tényleg nagyon-nagyon jó barátom Eric! Az utóbbi időben elég sokat voltunk egymással és nagyon megkedveltem.-mikor észrevettem,hogy ezt kamerára veszik és,hogy mindenki látja a nézőket is beleértve gyorsan helyesbítettem.
-Megkedveltem Ericet,mint egy testvért.
-Hát jó!

Amikor lement az utólsó előadó a színpadról tartottunk egy kis szünetet. Volt időm arra,hogy a barátaimmal legyek kicsit.
-Jajj nagyon ügyes voltál!-ölelt meg Tina.
-Köszönöm. Nagyon izgulok. Annyira szeretném megnyerni.
-Nagyon szurkolunk neked!-simogatta meg hátamat Emma.
-Köszönöm.-néztem körbe körbe keresve valakit.
-Mingyárt jön.-kacsintott rám Tina.
-Miről beszélsz? Ki jön?-kérdezgettem mintha nem is tudnám miről beszél.
-Hát Eric! Őt keresed.
-Nektek mennyire nem tudok hazudni!-hátranéztem és megláttam a gyönyörű szempárt.
-Eric!!-ugrottam nyakába.-Rég láttalak.Minden rendben?-kérdeztem de sajnos a választ ne tudtam megvárni mert folytatódott.-Neharagudjatok de mennem kell.

Az összes versenyző felsorakozott a színpadra. Mindenki idegtépő feszültéggel vártak az erdményre.

***
Már csak négyen maradtunk a színpadon. Még egy másik név és bentvagyok a legjobb 3-ban.
-Aki a nevét hallja az hazamegy. Az nemmás mint Rose Kavor!!-mondták ki egyik ellenfelem nevét.
Hárman álltunk már csak a színpadon. Rob,Cathy és én.
Mi hárman párbajoztunk.
--------------------------------------------------------------------
Irjátok le komiba,hogy milyen lett.

1.Annyira örültem,mikor megláttam,hogy két dijat is kaptam,hogy majd kiugrottam a bőrömből.

2012. március 13., kedd

20 fejezet.-Bonyolult helyzet (2.rész)

Sziasztok! Meghoztam a kövi fejit. A komikat köszönöm szépen :) Jól esik ,hogy vannak olyanok akik olvassák a történetemet. Jó olvasást. KOMIK!!!!
Puszii nektek: Betty
Számunkra nincs értelmes folytatás. De van méltó befejezés. 








/Eric szemszöge/


Bepattantam az autóba és egyenesen a stúdió felé vettem az irányt. Szerencsére nem volt túl nagy forgalom, 15 perc alatt oda is értem. Leparkoltam , kiszálltam és az  ajtóhoz mentem. Amint beértem Tom már ott volt. Tom, a menedzserem, apám, tanácsadóm egy személyben. Teljes mértékkel megbízok benne. Míg az autóban voltam felhívtam és elmondtam neki nagy tervemet. 
-Szia Eric!-jött oda Tom és a hátamat megveregette.
-Heló Tom. Rég láttalak!-köszöntem vissza én is.
-Nos. Amikor beszéltünk nem igazán értettem mit is akarsz tenni.-sétáltunk be egy terembe.
-Az az igazság,hogy Alis. Tudod egy barátom.-fordultam oda hozzá. - Elénekelte az egyik dalomat.
-Igen. Folytasd.-ráncolta össze homlokát, hogy megértse.
-Elénekelt egy lassabb verzióval. És már napok óta nem tudtam rájönni, hogy miért nem tetszik nekem a saját számom. Hát most rájöttem. Azt a dalt én gyorsabb tempóval "írtam". De.-tartottam egy kis hatásszünetet.-De mi lenne, ha ezt lassabban énekelném el?-nyögtem végül ki mondanivalómat.
-Hmm....-dörzsölgette állát.-Semmi kifogásom ellene. Sőt, remek az ötlet. Mikor tudnád elénekelni?-kérdezte tenyerét összecsapva.
-Hát ma nem hiszem. Kicsit ki vagyok még a tegnap este miatt.-teljesen elfejtettem mit is műveltem tegnap éjjel. Ha ezt a sajtó megtudja. Nekem végem.
-Miért mi  történt?-kérdezte Tom kíváncsian.
-Semmiség, csak egy kis verekedés. - mondtam mintha mi sem lenne nagy dolog az egész.
-Tessék?? Eric, ne elmondtam számtalanszor, hogyha lencsevégre kapnak téged egy ilyen jelenetnél akkor élve szétszednek?
-Tudom,tudom. De Tom, tudok magamra vigyázni. Most megyek, majd felhívlak. Szia ! -sétáltam ki az ajtón, megsemvárva mit mond menedzserem.


Elindultam az autó felé de kint,ahogy azt sejtettük Tommal riporterek hada fogadott. 


-Mr.Saade! Hogyan tudja megmagyarázni a tegnap történteket?-jött oda hozzám egy riporter nő.
-Sajnálom,nem alkalmas az idő.-azzal "kimásztam" a tömegből. Pár kérdést még hallottam de nem figyeltem rá oda. Beültem a kormány elé és megnyomtam jó erősen a gázt. Miközben vezettem nagy sóhajokat engedtem ki magamból. Mikor hazaérkeztem bezártam magam után az ajtót. Még nem volt késő, cirka 13:12 volt. Úgy gondoltam, hogy bekapcsolom a tv-t és nézek valamit. Nem találtam semmit,míg nem egy híradót fogtam ki aminek "főszereplője" Molly volt.
A híres svéd énekesnőt ma látták egy ifjú úriemberrel. Sikerült lencsevégre vennünk,miközben épp egy csókot adnak egymásnak. Mi történhetett. Hiszen nemrég Eric Saadeéval újra egy párt alkottak. Mi lehet ennek  háttere? És,hogy került Molly Sandén Londonba. Mára ennyi hölgyeim és uraim. Ha többet megszeretnének tudni csak menjenek fel weblapunkra.
Amikor ezt megláttam a szívem összeszorult. Mintha egy kést forgatnának a szívemben. ~Most békültünk ki és mos meg megcsalt?~néztem magam elé és gondolkodtam. Most legszívesebben összetörnék valamit. A kezemet ökölbe szorítottam és felálltam a kanapéról. A szemem könnybe lábadt. Kimentem az erkélyre és hagytam, hogy szememet elhagyják a könnycseppek. A friss levegő felfrissített. Hogy tehette ezt Molly? 
Talán nem is az fáj nagyon, hogy elveszítem Mollyt,hanem ,hogy megint csalódnom kellett. Annak idején azért szakítottunk mert nem bírtam mellette,így inkább a munkával foglalkoztam. Ezért jutottunk arra a döntésre,hogy szakítunk. Nem bírtam magammal,úgyhogy fogtam magam és elindultam a kocsim felé. Beültem és egy régi kedvenc helyemhez tartottam. Csak én tudtam róla és persze Alex. Vele kiskölyök korunk óta barátok vagyunk. A kormányba beleütöttem néhányszor. Kicsit messze van az a bizonyos hely de nem foglalkoztatott igazán. Mikor megérkeztem kiszálltam és a szabadba találtam magam. Megnyugtató érzés. Egy hegyen volt a törzshelyünk. Oda felmásztam és gyönyörködtem a tájban. Beszívtam a friss oxigént és gondolkodtam.
Elmélázhattam egy ideg, mert már kezdett sötétedni és fáztam is. Visszamentem az autóhoz és ismét útnak indultam. Most kivételesen nem haza mentem,hanem Alisék házához. Már nem fájt annyira,mint délután,annál inkább ideges. Megérkeztem a házhoz é becsengettem. Reméltem ,hogy Alis nyitja ki az ajtót. Reménykedésem bevált.
-Eric, nem tudsz nélkülem élni igaz ?? - nyitotta ki az ajtót és nevetett.
-Molly megcsalt. -nem tudtam mást kinyögni és Alis vállára borultam. Olyan erősen szorítottam,majdnem hogy csak összeroppantottam.
-Tessék? Gyere be! Kezdj mindent az elejétől.-fogta vállam és invitált beljebb.

/Alisson szemszöge/

Mikor eljöttem Erictől egyenesen haza tartottam. Amikor megérkeztem a lányok nem voltak sehol. Gondolom megint játsszák a hős szerelmest. Legalább hagytak egy cetlit.
Szia Alis! A fiúknál vagyunk. Ha előbb érnél haza azért gondoltam, hogy leírom, ne aggódj. Majd kérek beszámolót. 
Puszii: Tina&Emma.
Háhh. Sejtésem beigazolódott. Legalább nekik összejött. Mivel nem volt semmi dolgom,mert még kupi sem volt ,úgy döntöttem, hogy kicsit lazítok. Odavittem a laptopomat a kanapéra egy bögre forró tea kíséretében. Bekapcsoltam és megnéztem az e-mail-eket. Tele volt körlevelekkel. Azokat gyűlölöm. Meglepetésemre a tehetségkutatótól kaptam egy mail-t.
Kedves Alisson!
Következő előadás december 24-én lesz,17:00-kor. Karácsony napján. Ez az utolsó forduló,ugyanis akik bennmaradnak párbajozni fognak. 3 fő/csapatból fog állni . Ha a zsűrinek elnyeri továbbra is a tetszését bent van a legjobb 3-ban. A nyertes egy cd-kiadóval fog egyeztetni.
Üdvözlettel: ABC tehetségkutató.
El sem hittem volna,hogy én idáig el fogok jutni. Az ellenfeleim igen tehetségesek. Vegyük például Lisa-t. Gyönyörű hangja van és a természeti adottságai is megvannak. Szép hosszú szőke haj, szép alak ,kék szem. És a többiekről is ilyeneket tudnék mondani ,ami a tehetséget illeti.
Nagyon örültem neki,de az zavart ,hogy pont karácsony napján lesz. Írtam a szüleimnek is, majd kikapcsoltam a gépezetet. Bekapcsoltam helyette a tv-t és a zenecsatornára kapcsoltam. Nem érintett meglepetten amit ott hallottam. Eric -től és Dev-től a Hotter then fire ment. Úgy táncikáltam a zenére mint egy őrölt kamasz. Szórakozásomból a csengő zökkentett ki. Kinyitottam és az ajtó másik felén Eric állt. 
-Eric, nem bírtad nélkülem?- szórakoztam vele egy kicsit de valami nem stimmelt vele.
-Molly megcsalt.- e mondatánál ledermedtem majd a nyakamba borult.
-Tessék? Gyere be. Kezdj  mindet az elejétől.-fogtam vállát és bekísértem a házba.
--------------
Na,na,na?? Milyen lett??? Írjátok meg komiba.







2012. március 7., szerda

20.fejezet.- Bonyolult helyzet (1.rész)

Haliii ! Amint látjátok itt a kövi rész. Mivel már lement a szóbeli meg minden megpróbálom sűrűbben hozni a fejezeteket.Köszönöm a komikat . Imádlak titeket. Még mindig csak azt tudom mondani,hogy KOMIKAT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Királylány: IMÁÁÁDLAK.
Puszii:Betty


A szerelem a szabadság igazi megtapasztalása, (...) senki nem birtokolhatja a másik embert.






-Nincs apelláta. Mars a szobába.-mint egy szülő a gyermekének parancsolt rám. Engedelmeskedtem neki,most az egyszer.
-Igenis apuci !-nyújtottam ki rá nyelvemet. Felálltam ülő helyzetemből és egyenesen a szoba felé tartottam. Ki nyitottam az ajtót de ami ott várt meglepett.
-Eric! Azt hiszem kicsit furán néz ki a szobád.-ugyanis a fürdőbe mentem.De Eric nem szólt volna semmit.Csak nevetett magában amit először nem értettem,majd rájöttem.
-Igen-igen sokan mondták már.Amúgy ez a fürdőszoba.A szobám a mellette lévő ajtó mögött rejlik.-még mindig nevetve közben az ujjával mutatta a helyes irányt.
-Jól van. Már tudom. Köszönöm. Kérhetnék egy pizsama féleséget?
-Persze már adom is.-azzal elindult felém és kinyitotta az ajtót. Ez a szoba is tündökölt a gyönyörtől. A falak a lila árnyalataiban pompáztak. A szoba közepén egy hatalmas francia ágy, kétoldalt mellette éjjeli szekrény. Az ágy bal oldalán egy hatalmas ablak díszelgett, amiből tökéletesen lehet a panorámában gyönyörködni. Jobb oldalt pedig egy ruhás szekrény volt.Amit onnan tudtam meg,hogy Eric onnan vett ki nekem egy pólót,amiben aludni fogok.
-Tessék! Ez megfelel? -nyújtotta oda nekem egyik pólóját.
-Tökéletes.-vettem el kezéből.-Esetleg lefürödhetnék?
-Persze. A fürdőt már megtaláltad. Nem tévedhetsz el.-gúnyolódott velem.
-Hahaha. Nem fogok. Majd szórok magokat Jancsi.-indultam kifele az ajtón.
-Jól van Juliska !-ült le az ágyra .


Bementem a fürdőszobába és megnyitottam a vizet.Gyorsan levetkőztem és beálltam alá. Nincs annál jobb mikor a testeden végig folyik a forró víz cseppek hada.Felfrissíti az embert az egyszer biztos.
Kiszálltam a zuhany alól és magamra csavartam egy törülközőt. Megtörülköztem és felvettem a pólót amit Eric adott pizsamának. A hajamat kiengedve hagytam és lemostam a sminket magamról. Miután végeztem mindennel kimentem és a szoba felé vettem az irányt.Gondoltam Eric már biztos elaludt, így megpróbáltam halkan lépkedni. Bementem az ajtón és sötétség fogadott. Kitapogattam a villanykapcsolót és amikor felkapcsoltam Ericet láttam az ágyon.Arra a döntésre jutottam,hogy kimegyek a nappaliba aludni,de amint mentem volna ki Eric felnyöszörgött.
-Alis! Ne menj ki! Feküdj ide mellém.-beszélt kómásan.
-Rendben.-befeküdtem mellé. Éreztem teste melegét és szuszogását. Ha valaki azt mondja,hogy ma este a szerelmem mellett fogok aludni biztos kiröhögtem volna. 
Biztos álmodott ,mert álmában motyogott valamit.
-Szeretlek.-hallottam meg egy szót ami nem hagyta szabadon a fülemet. Biztos Mollyval álmodik. Milyen szerencsés ő,hogy egy ilyen pasit maga mellett tudhat. Ezen gondolkodtam egy darabig majd elaludtam.


Reggel amikor felkeltem nem találtam magam mellett senkit. Így hát úgy döntöttem,hogy kimegyek kicsit levegőzni. Felvettem Eric egyik pulcsiját és melegítő nadrágját amit a földön találtam. Kimentem a nappaliba de ott sem találtam senkit,így az erkélyre mentem. Megálltam a korlát előtt és lestem az embereket akik a munkába indulnak vagy az iskolába. Gyönyörű Svédország már reggel is. A kezeimmel fogtam a korlátot és hátradőltem. A szemeimet becsuktam és hagytam ,hogy végig járja mindenemet  a frissítő szellő. Igaz tél volt de akkor sem érdekelt,hogy hideg van vagy nincs. Most csak én voltam senki más.
-Jól áll neked a melegítőm.-támaszkodott az ajtófélfának dőlve, kezeiben egy-egy bögre forró kávéval.
-Igaz? Szerintem is! Befogok szerezni egyet.-vittem egy kis életet a kómás reggelünkre.
-Gyere ! Kihűl a reggeli.-biccentett a fejével,hogy kövessem.
-Óh..de rendes valaki.
Eric reggelire tojásrántottát készített sok sonkával. Szépen megterített ,és azt asztal közepén egy rózsa tündökölt.
-Wow. Nem is tudtam,hogy te ilyenre is képes vagy !-vicces képet vetettem arcomra.
-Hát még sok mindent nem tudsz rólam. De most inkább együnk.-ült le a székre.  


Evés közben is őt néztem folyamatosan. Egy fehér trikóban ami nem tudja elrejteni jól kidolgozott felsőtestét és egy térdnadrágban. Kicsit kócos volt de még így is aranyosan nézett ki.
Mikor megreggeliztünk elmentem felöltözni. Mivel nem számítottam,hogy másnál alszok nem hoztam magammal másik ruhát,így a tegnapi kis koktél ruhámat kellett magamra öltenem.


-Na én most hazamegyek,ha minden rendben van veled.
-Oké....-mentem az ajtó felé,hogy felvegyem a cipőmet.- Várj....nee.....azt hiszem itt a vég.-csuklottak össze lábai.Összeesett.
-Eric,Eric. Mondj valamit. Hallod . Szólalj már meg.-fogtam két kezem közé arcát és rázogattam hátha felkel.
-Hehhe. Láttad volna az arcodat. Még így is szép vagy,mikor aggódsz. - kezdett nagy nevetésbe.
-Szemééééétt ! -dobtam le fejét combomról. 
-Jól van na! Hazavigyelek? -kérdezte mostmár komolyra fordítva a szót.
-Nem kell. Hívok taxit.-álltam fel és kimentem az ajtón. -Ha kell valami csak hívj. Szia !-azzal adtam neki két arcra puszit de amikor a másodikat adtam a feje kicsit más irányba fordult,így a szája szélére adtam. Ránéztem Ericre aki csak vigyorgott,miközben én nem kissé pirultam bele.
Hívtam egy taxit ami egészen hazáig vitt.




/Eric szemszöge/


Mikor Alis kilépett az ajtón adott két puszit,de a másodiknál megkíséreltem,hogy ne az arcomra adjon. Amikor tegnap játszottunk bevallottam neki és magamnak is ,hogy Molly már nem úgy fontos a számomra mint régen. Szeretem őt de már csak mint egy jó barátot vagy egy testvért. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t egy kis lazítás hevében. Nem találtam semmit,így felöltöztem és elindultam a stúdióba. 
----------------------------------------------------------------
És Itt van egy díj és azoknak a neve akik megérdemlik ezt!


Ági
Lauren
Orchidée
Sarah Parker
Adadel 

Puszii nektek! By:Betty

2012. március 1., csütörtök

19.fejezet-Kérdezz-felelek.

Sziasztok!Itt a 19.fejezet :)Ez a fejezet most inkább a párbeszédek fejezete lesz.Kell néha egy kis ilyen is  .A komiknak nagyon örültem.
Matthew és Barbibaby a "szavaitok" teljesen meghatottak :DD Annyira jó érzés ilyeneket kapni.
Ági: Köszönöm nagyon jól esett amit irtál :)
Sara Parker: Köszönöm neked is :) Ami Ericet és Mollyt illeti :D Kitartás! :D
Orchidée: Köszönöm :)
Végezetül,de nem utolsó sorban! Nagyon szeretném,hogyha meglenne valamikor 10 komi,de ha nem lesz  meg az sem baj.De azért hajrááá :DDKomikaaat-komikat :D
Puszi:Betty
Bármily elképzelhetetlen, életünk legszomorúbb percében életünk legboldogabb pillanatának is helye lehet.


Eric végre meg találta az árlistát és együtt kezdtük el fürkészni a jobbnál-jobb ajánlatokat.Végül az Akropolisz pizzánál maradtunk.(az amolyan gíroszos pizza,ha valaki nem tudja.)
El is kezdte tárcsázni a számot és amikor felvették megrendelte vacsoránkat.


-Fél óra és itt lesz!-jelentette ki Eric,mikor lerakta a telefont.-Addig mit csináljunk?-kérdezte miközben odahúzott elém egy széket,a karjait a háttámlára engedte.
-Tud valami jó elfoglaltságot a házigazda?-kérdeztem úrinő módjára.
-Akad pár ötlet a tarsolyomban.-kacsintott rám egy csibész mosoly kíséretében.
-Igen?És mégis mi lenne az?-barkobáztam kacéran tovább.
-Ömm....kezdjük egy egészen könnyűvel! Mit szólnál a Kérdezz-felelekhez?-beleegyezésemet várta.
-Hát...legyen.-egyeztem bele.
-Oké. Te kezded!-mutatott rám.
-Ő..fáj még valamid?Úgy értem a verekedés miatt.-tettem fel elsőre egy egyszerű kérdést.
-Még a hasam egy kicsit.De nem vészes.
-Annak örülök.  Te jössz!-reméltem nem valami számomra kellemetlen kérdéssel áll elő.
-Amikor megismerkedtünk volt barátod?-tudtam,hogy nem fog megkímélni.
-Nem,nem volt.-adtam egyszerű választ.
-Értem.-szemében gy kis csillogást véltem felfedezni,mikor tudomására adtam,hogy nem voltam együtt senkivel.-Na most megint te jössz!
-Nos,mi is legyen?-mélálkodásomból a csengő zökkentett ki.Megjött a pizza.
-Hagyd csak! Megyek én.-marasztalt mert látta,hogy már épp kelek fel ülő helyzetemből.
-Oké.-hagytam magam,így legalább kitudtam találni, mi legyen  a következő kérdés.
-Na, itt is vagyok. Szerintem menjünk a nappaliba.-jött vissza egy doboz pizzával.
-Menjünk!-álltam fel a székről,de amikor felálltam a saját lábamba megbotlottam.Ericnek és a pizzának hála nem sikerült a padlóval barátságot kötnöm ezúttal.
-Istenem! Csak én lehetek,ilyen szerencsétlen.-dúltam-fúltam az idegességtől bár egyik pillanatról a másikra dőltem a nevetéstől is és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ugyan. Már megszoktuk tőled!-csipkelődött,majd ő is nevetett egy sort.
-Kössz. Na menjünk és együnk,mert é már éhen halok.
-Csak nyugodtan.-beleegyezve tette maga elé kezeit.


Kimentünk a nappaliba,én vittem 2 liter colát a kezemben, amit előre kikészítettünk az étkezőasztalra, Eric pedig a pizzát hozta.


-Nos, hol is tartottunk?Ja igen! Most te vagy a soros.-leült Ő az ülőgarnitúrára, majd én is követtem példáját.
-Tudom-tudom. Mikor szokott jönni a takarító? Vagy inkább úgy kérdezzem,hogy a takarító nőcskéd? Ugyanis nagyon nagy rend van a lakásban.-haraptam bele egy szeletbe.
-Csak nem féltékeny Miss. Harris? Tudomására kell,hogy adjam,nincs takarítónőm se efféle más.-incselkedett, majd ő is beleharapott egy pizza szeletbe.
-Én féltékeny? Kire lehetnék féltékeny?
-Jó duma.
-Bele kell törődnie Mr. Saade,hogy nem körülötte forog az egész világ.
-Nem az egész világ,de bizonyos emberkék igenis körülöttem forognak.Beleértve magát is hölgyem.
-Az egoista!-dobtam oda egy pattogatott kukoricát amit a garnitúrán találtam. Na most te jössz! -tértem vissza játékunkra.
-Honnan ismered Mollyt?
-Egy bálon találkoztunk.Szokás szerűen,mint mindenki másnak belebotlottam.
-Értem! Na kérdezz!


Egy kérdés nagyon foglalkoztatott már egy ideje.


-Mi történt veled, amikor tudod.......majdnem megcsókoltál?-ebbe a kérdésbe fülig belepirultam.
-Nem tudom. A szívem tízszeresen kalapált.Kívántalak,kívántam a közelséged..De az eszem azt diktálta,hogy nem lenne helyes.
Úristen! Talán ő is úgy érzett,ahogyan én most?
-De ez már elmúlt! Igaz?-kérdeztem közben egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban.
-Azt hiszem!-hajtotta le fejét .-Mit gondolsz rólam?-tette fel következő kérdését.
-Hogy mit gondolok rólad? Lássuk csak! Kedves vagy,szerethető,néha rossz fiús,remek hangod van,a lányok megőrülnek érted.Hát most csak ennyi jutott eszembe.
-Szóval szerethető és még a lányok is oda vannak értem,ráadásul remek hangom van? Ezt még meg kell szoknom.De azokba a lányokba remélem te is bele tartozol.-kacéran vigyorgott felém.
-Ne ragadtasd el magad. A következő kérdésem. Szereted? Úgy értem csak szereted vagy szerelmes vagy Mollyba?
-Miért kérdezed?De nem titok,elmondom.Szeretem Mollyt de már nem úgy,mint 4 éve.
-Akkor miért vagy vele,ha nem vagy belé szerelmes?-úristen,ezeket a barátnőmről mondom.De nem bírtam magamba tartani már.-Ne haragudj!Erre nem muszáj válaszolnod!
-Ne-ne semmi baj.Nem is tudom.Talán a megszokás.De,ha jól tudom most én kérdeztem volna tőled.Vagyis.Van most valakid?-ezen a kérdésen lepődtem meg a legjobban.
-Miért érdekel? Amúgy nincsen.De most már menjünk aludni.Álmos vagyok.-persze mikor már hajnali 1 is elmúlt.
-Rendben! Te aludhatsz a hálóban.Én majd itt kint a kanapén.
-Nem-nem.Felejtsd el! Majd én alszok a kanapén te pedig szépen a saját ágyadban.-makacskodtam.
-Nincs apelláta.Mars a szobába.
-------------------------------------------------------
Na milyen lett? Tudom,hogy sok benne a párbeszéd de kell néha egy kis ilyen is.
Komiba irjátok meg a véleményeteket!