14.fejezet.-Kalamajka.

Sziasztok!Fent van a 14.fejezet.Remélem ez is tetszeni fog.Az előző komiknak nem kiséé örültem meg.Ennyi komit még nem kaptam.Szeretném,ha ehhez a fejihez is kapnék legalább ennyit.

Puszii:Betty



,,Emlékezz....Ne bánd meg azt amit tettél,mert amikor megtetted akkor BOLDOG voltál."

Próbáltam kerülni Eric tekintetét de ez sajnos nem sikerült.Amikor már beszédre nyitotta a száját,egy orvos lépett be az ajtón.

-Alisson Harris?-kérdezte az idős orvos.

-Igen.én vagyok.

-A barátja örülhet,ugyanis csak egy kis ájulás volt,semmi más,de még megfigyelésképpen egy éjszakára benntartjuk.

-Ő nem a bará...-folytatni akartam de Eric szokás szerűen belevágott mondandómba.

-Nagyon szépen köszönjük.Örülök,hogy nincs semmi baja Alissonnak.-vetett rám egy csibész mosolyt.

Amint az orvos kiment,egyből elvetettem kijelentésemet,miszerint nem fogok Erichez szólni.

-Mire volt jó ez az egész?Miért nem becsülöd meg azt amid van?

-Mire gondolsz?Én megbecsülöm azt amim van.

-Miért hallgattattál el?Tudtommal Molly a barátnőd.Jut eszembe,miért nem mondtad el a barátnődnek a teljes igazságot?Hogy ismerjük egymást?Nincs semmi abban,ha elmondod neki milyen viszonyban voltunk egymással,mert a barátságot nem kell elhallgatni szerintem.

-Igen csak barátok!-erre a mondatra lehajtotta a fejét és a földet fürkészte.-Csak azért nem mondtam el neki mert nem akartam,hogy Mollynak akár egy kicsi kételye legyen.Ő már csak ilyen,

-Mondhatom szép mennyire megbizol benne.De most kérlek menj el,szeretnék kicsit pihenni.

-Jólvan kint leszek.Pihenj jól.-olyan lágyan és tiszta szivvel suttogta ezeket,hogy majdnem megtörtem.Legszivesebben vissza hivtam volna,és nem engedtem volna el soha többé.

Eric kivonult az ajtón és,amint csukódott az ajtó,könnyezni kezdtem.

Próbáltam kicsit elszunditani de nem ment,úgyhogy csak feküdtem az ágyon és gondolkodtam.Eszembe jutott amit Molly mondott.Azt mondta,hogy a barátját Ericnek hivják.Nem is gondoltam arra,hogy az az Eric.Sok ideig elmélázhattam,mert amire észheztértem besötétedett,annak ellenére,hogy tél van.Kicsit sétálni akartam,úgyhogy felálltam és egyenest az ajtóhoz mentem.Kinyitottam az ajtót és egy idegen személybe botlottam.Magas,barna hajú-szemű fiatal srácot véltem felfedezni.Nagyon kifinomult és sármos egyéniségnek látszódott.

-Jajj ne haragudj.-vette felém egy gyönyörű mosolyt.

-Ugyan,semmi baj.

-Nail!-mutatkozott be és a kezét nyújtotta.

-Alisson.-mutatkoztam be én is.Elkezdtem volna beszélni de egy ismerős hang megzavart minket.

-Alis,drágám!Gyere vissza a szobába.-utasitott Eric,amin nem kissé lepődtem meg.Mi az,hogy drágám?

Kezemnél fogva húzott vissza a szobába.Egybúl letámadtam,hogy mi a fene folyik itt.

-Nem igaz már!Az embert már ismerkedni sem hagyod?Egyáltalán mi az,hogy drágám?

-Csak meg akartalak óvni egy igen bunkó embertől.Csak azért mondtam,hogy leszáljon rólad.-hallottam beszédében egy kis féltékenységet is.

-El tudom dönteni,hogy kivel beszélgetek!Nem kell óvnod.Nem vagy te senkim,hogy megmond mi a jó nekem és mi nem!-olyan szavakat vágtam a fejéhez,hogy még én is megbántam.

-Tudod mit?!Azt csinálsz amit akarsz,csak ne lepődj meg,ha már mindenki ellened szegül mert ilyen makacs vagy!-láttam az arcán egy kis fájdalmat és aggódást.

-Igazad van!Makacs vagyok!De létszives hagyj engem mostmár békén,foglalkozz Mollyval.Nagyobb szüksége lenne rád.

Vissza feküdtem a takaró alá és próbáltam aludni,igy megkértem Ericet,hogy menjen haza.

Most igen hamar elaludtam.

Fáradtan keltem reggel,de amint megláttam Ericet a fotelben felcsillant a szemem.Felültem és mebizonyosodtam arról,hogy nem csak álmodom-e.Az énekes a nyöszörgésemre felkellt és egyből jött felém.

-Szép vagy amikor alszol!Hogy aludtál?-kérdezte aranyos mosollyal.
-Nem nekem kéne udvarolnod!!Amúgy köszönöm jól.-mostmár nem voltam annyira durcás mint tegnap,de lehet,hogy csak azért mert még kómás voltam.
-Ez csak egy megjegyzés volt.Álmodtál valamit?-kérdezte kisgyerek módjára.
-Igen!De nem mondom el mert akkor nem fog teljesülni.-hazudtam,nem álmodtam az ég adta világon semmit.Csak az agyát akartam kicsit húzni.
-Óó.Hát jó.Amúgy lassan öltözhetsz.Mingyárt hazaviszlek.A lányok sajnos..hogy is mondjam.Elvoltak tegnap a barátjaikkal és csak hajnalban mentek haza,igy nagyon kimerültek és nem tudnak bejönni.Mollynak pedig el kellett utaznia kis időre.Tudod,a pop szakma.Hamarosan te is ezt fogod csinálni.-csak úgy folytak belőle a mondatok.
-Ahha,értem.Na akkor én megyek is felöltözni.Addig létszives menj ki.-már kifele volt az ajtóban amikor szóltam.
-Jah és nem muszáj hazavinned!Haza találok egyedül is.-de mintha csak a falhoz beszéltem volna,mert se szó se beszéd kiment az ajtón.
Elkezdtem felöltözni,a fogamat megmostam,a hajamat lófarokba kötöttem.Sajnos itt nem volt valami elkápráztató a zsuhanyfülke,úgyhogy a zuhanyzást otthonra terveztem.Szép lassan készenlettem és már indultam is ki az ajtón,amikor Eric visszarángatott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem meglepődötten.
-Ittvan egy csomó riporter.Megláttak amikor várakoztam idekint.Valaki rám küldte őket.-hallatszott az idegesség hangján.
-Remek.De én haza akarok menni.Én nem vagyok a riportereknek egy érdekesség.Vegyél fel napszemüveget meg kapucnis pulcsit és el van intézve.
-Ha az olyan egyszerű lenne.De próbáljuk meg.-kimentünk az ajtón és egy halom riporter állt elöttünk.Megpróbáltunk minél gyorsabban kijutni a tömegből de ez sajnos nem igazán jött be.
-Eric!Ő az új barátnője?Mollyval mivan?-nem hagyták szegényt szóhoz jutni az emberek.
-Bocsánat,nem nyilatkozom.
-Ön kicsoda?Talán a popsztár új barátnője?Mióta vannak együtt?-kérdezték tőlem.
-Nem nem vagyunk együtt.-végre sikerült elérnünk a kórház bejáratához ahol a biztonsági őrök lefoglalták a sajtót.Szaladva mentünk az autóhoz.Amikor beértünk Eric próbálta elinditani a járművet de nem sikerült neki.Eric rémült tekintettel nézett szemembe.Majd megpróbálta mégegyszer és hál'istennek mostmár sikerült.Elindultunk haza és amikor már az ajtón akartam belépni egyszer csak....



Komik+Több mint 3000 látogató!

Sziasztok!!Jézusom annyira örülök a komitoknak,hogy az valami eszméletlen.Azt gondoltam,hogy"jajj mennyi ideig kell még várnom mire felrakhatom az új fejit."És ez szerencsére elég gyorsan következett be.A szivem ezerrel ver,hogy vannak akiknek bejön az oldi.
Matthew!Nem unalmas,hogy irsz komikat,sőt nagyon is örülök neki.Felemelő érzés,hogy tényleg ilyen sok látogatóm van,méghozzá több mint 3000 látogató :)
Köszönöm nektek:Matthew,Barbibaby,Adele,Viki.
A 14.fejezetet amint tudom hozom:)
Puszii:Betty

13.fejezet.-Hol volt,hol nem volt-avagy minden itt kezdődött.

Sziasztok!Itt a 13.fejezet.Remélem tetszeni fog!
UI:Sajnálom de ha most ehhez a fejezethez nem lesz meg minimum 4 komi akkor addig nem fogom felrakni a frisset,mert ha nem komizzátok sokan akkor nem tudom,hogy tetszik-e vagy nem.A szemszögeket már úgy fogom felrakni,hogy előtte egy képet rakok fel a bizonyos személyről.Ilyet már láthattatok más oldalán,de nem szeretném,hogy ebböl valami baj legyen.
Puszii:Betty



Mióta megtörtént az a bizonyos sí baleset és találkoztam Alissel nem tudom elfelejteni őt.Találkozgattunk párszor és ennek következtében teljesen belehabarodtam.Nem éreztem,ilyet a Mollyval való szakításunk óta.Mikor hazavittem majdnem megcsókoltam de muszáj volt türtőztetnem magam.Nem szeretnék megint csalódni,és azt sem akartam,hogy Alisson miattam szenvedjen.Így gyorsan beültem az autóba és egyből haza vettem az utat.Amikor beértem a házba a ruháimat szanaszét dobáltam és elmentem lezuhanyozni.Ennél szértszóbb nem is lehettem volna.A zuhany alatt kifejezetten sok időt töltöttem.Amint végeztem a hálószobába mentem.Felvettem az alváshoz szükséges dolgokat és lefeküdtem az ágyba.Nem tudtam mással foglalkozni csak azzal,hogy milyen rettentő dolgot tettem.
~Biztos azt hiszi Alis,hogy csak játszottam vele.~gondoltam bűntudatot érezve.Mivel nem tudtam aludni bekapcsoltam a tv-t.A híradó ment és a mai bálról szólt.Engem is meghívtak mint,disz vendég de nem szerettem volna elmenni,mivel Molly is ott volt és semmilyen pletykát nem akartam.
Úgyhogy megpróbáltam elaludni végre és most sikerrel jártam.Az éjszakát végig álmok kísértek.Nem lehet nehéz kitalálni kiről szólt.Persze,hogy Alisről.Csodásan éreztük magunkat.Mint két kamasz,amikor elsőre lesznek igazán szerelmesek.Én ilyet éreztem iránta,de kérdéses,vajon ő mit érez irántam,illetve mit érezhetett,amíg meg nem volt az incidensünk.
Nagy nehezen teljesen elaludtam.
Reggel,mint mindig most is korán keltem.Kimentem a konyhába és készítettem magamnak egy bögre kávét.Még mindig a fejemben volt az az ügy.Miközben a kávémat kortyolgattam,eszembe jutott,hogy nincs itthon semmi kajának való,így gyorsan megittam a maradék koffeinemet és a szobámba siettem felöltözni.Felvettem egy fehér pólót,szürke ülepes gatyával,piros nike cipővel és egy bőr kabátot.A hajamat zselével állítottam helyre.Elindultam hát a legközelebbi kis bevásárló központba.Beültem az autóba és már indultam is.Mikor megérkeztem kiszálltam,és lezártam a járművet.Egyenesen a bejárat felé mentem,míg nem belebotlottam valakibe.
Az a valaki Molly volt.Egy darabig beszélgettünk aztán felajánlotta,hogy segit a bevásárlásban.Én éltem a lehetőséggel,úgyhogy elfogadtam.Hála képpen én felajánlottam neki,hogy ebédeljünk együtt.Ő is belement ajánlatomba.Egy gyors spagettit készitett Molly,mivel én nem vagyok kifejezetten egy konyhatündér.Mikor az ebéd készen lett,nyitottunk egy üveg bort is hozzá.Furcsa módon,olyan volt mintha nem is történt volna semmilyen szakitás.Nagyon élveztem a társaságát.És reméltem ő is az enyémet.Miután befejeztük az ebédelést,kicsit nosztalgiáztunk.Felevenitettük a régmúltot,milyen jó is volt együtt.
-Tudod Eric,én még mindig szeretlek.-pirult bele saját mondatába.
-Molly én is szeretlek.Abban az időben amikor nem létezett semmi más csak a karrier,hülye voltam.Nem láttam mi is fontos igazán.
-Hát igen,de az már elmúlt.Ne törődj a múltal,foglalkozz a jelennel.Mi lenne,ha megpróbálnánk újra?Persze csak akkor,ha nincs senki más az életedben.
-Nem volt.Én ennek örülnék a legjobban.-majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.
-Elképesztő,hogy még mindig hevesen ver a szivem,mikor a közeledben vagyok.-mosolygott rám Molly.
-Nekem is.
-Tudod ma lesz a tehetségkutató a centrumban,és az egyik zsűritag lebetegedett és igy én vagyok a beugró.A barátnőm is jelentkezett,úgyhogy ha van kedved gyere el,aztán őt is megismerheted.
-Benne vagyok.Mikor indulunk?
-14:30-kor kezdődik de én már megigértem a barátnőmnek,hogy együtt megyünk.Majd ott találkozunk rendben?
-Hátjó.Addig nekem is el kell intéznem egy s mást.
-Na drágám én megyek.El kell mennem még érte.Szeretlek.-azzal nyomott egy puszit az arcomra.
Annyira boldog voltam,hogy újra Mollyval lehetek,hogy már el is feledkeztem Alisről.
Elmentem gyorsan a plázába,venni valamit Mollynak.Egy szép ezüst gyűrűt vettem neki amibe bele van graviroztatva,hogy "M+E".Ezt majd csak este fogom átadni neki.Mivel úgyis arrafele voltam,ahol lesz a tehetségkutató igy nem kellett sietnem túlságosan.Eszembe jutott,hogy mi van ha találkozok Vele.Ezen törtem a fejemet egész út alatt.Amikor megkérkeztem egy kicsit várnom kellett Mollyra.Addig is megittam egy forrócsokit.Mikor eljöttem Molly ott állt az ajtónál,igy odamentem hozzá.Mondta,hogy csak pár percre jöhetett ki és már indult volna vissza,de elkaptam és egy gyengéd puszit adtam szájára.Eltelt kis idő.Kimentem a mosdóba,és amikor kijöttem hatalmas meglepetésben volt részem.Molly és Alis beszélgetett.Talán ő lehetett a titkos barátnő?!Odamentem hozzájuk és úgy tettem,mintha nem is ismerném Alissont.Annyira fájt,hogy ezt kellett tennem,de igy volt rendjén.Alisen is látszódott,hogy nagyon megdöbbentette a történtek.Beszélgettünk és egyszer csak összesett.Vagy úgy fél órán keresztül eszméletlen volt.Be kell valljam igen megijedtem,de megynugodtam amikor felkelt.Fel akart kelni a székről de összecsuklottak a lábai.Mivel ott voltam megfogtam ne essen a talajra.Mondtam neki,hogy beviszem a kórházba ,kivizsgálásra de makacskodott,mindaddig mig nem megfogtam és az ölemben kivittem az autóhoz.Egyenesen a kórházba mentünk.Megérkeztünk egyből jött oda hozzánk egy nővérke és kitöltött egy kórlapot.Alis ismét eszméletét vesztette.Amig nem volt magánál elvitték egy kórterembe.Addig felhivtam mindenkit,hogy jobb lenne,ha mindenki bejönne hozzá.Nem kellet sok idő mire mindenki megérkezett.Alis is végre felkellt de amilyen gyorsan jöttek Mollyék,olyan gyorsan távoztak is.Nem túl jó találkozás,de végre megismertem Tinát és Emmát.Nagyon rendes lányok és tiszta sziből szeretik barátnőjüket.Kettesben maradtunk Alissel.Próbált nem nézni a szemembe de én akkor is megszólitottam.

12.fejezet.-Fájdalmas pillanatok.

Na meghoztam ezt is !!Az előző fejihez is kaptam komikat,amiknek kifejezetten örülök.Igen Matthew tényleg jó,hogy már több mint 2600 látogatója van az oldalamnak.Minden nap fürkészem a blogot és örömmel veszem,hogy sokkal többen nézik~olvassák~.Köszönöm nektek.
Jó olvasást mindenkinek.
Puszii:Betty.

~Az élet egy hegymászás,de a kilátás csodás.~

Nagyon fájdalmasan ért ez az egész Molly+Eric ügy,ennek következtében összeestem.

Egy kis széken tértem magamhoz.Eric a kezében tartott egy poharat,tele vízzel.Csak foltokban láttam de annyi még kivehető volt,hogy Molly,se senki más nem volt ott,csak mi.Gyenge voltam és alig tudtam kinyögni valamit.

-Molly hol van?-kérdeztem elhalt hangon.

-Elment kávét venni meg,ha jól tudom akkor felhívja Tináékat is.

-Eric,menj el légyszíves.-kértem lágy hangon.

-Nem megyek.Inkább idd meg a vizet!-makacsolta meg magát.

-Nem tettél még elégszer keresztbe nekem?Hagyj magamra.Vagyis tudod mit?Ne fáradj!Elmegyek én magam.-azzal a lendülettel felálltam de sajnos még mindig annyira szédültem és a fejem is eléggé fájt,így összecsuklott a lábam,de most Eric karjai között találtam magam.Pár másodpercig fürkésztük a tekintetünket de ez nem érdekelt már annyira.

-Alis,Alis!!-futva kiabálták nevem.-Alis jólvagy?Minden rendben?-aggodalmaskodtak barátnőim,mintha ők lennének a szüleim.

-Sziasztok lányok!Ugyan,semmi bajom már.Hiszen ez csak egy hétköznapi ájulás volt.Bárkivel megeshetett volna.-próbáltam elhitetni velük.-Nézzétek!Már fel is tudok állni.-vagyis azt hittem,mivel az elöbbihez hasonlóan Eric karjaiba borultam.

-Azt már nem !Most azonnal beviszlek a kórházba,ha tetszik,ha nem.A lányok majd szépen összeszedik a cuccaidat aztán ők is jönnek be.Molly pedig...nos hát neki el kellett intéznie valamit.

-Tőled nem kell semmi Eric!Majd hazamegyünk a lányokkal.-még mindig eszméletlenül szédültem.

-Jól van!Te akartad.-egy mozdulattal felkapott és indultunk az ajtó felé.Az energiám a 0 közelében volt,úgyhogy nem is tudtam tiltakozni.

Kiértünk az autóhoz és figyelmesen berakott az ülésre,ő pedig tett egy kört és beült a kormány elé.Az utat végig bóbiskoltam.Egy szót sem szóltam hozzá,pedig ő végig kérdezgetett.

Éreztem,hogy megállt az autó,így arra a következtetésre jutottam,hogy megérkeztünk.Ahogy beültetett,úgy ki is vett az autóból és a bejáratot vettük célpontnak.Amint beértünk egy nővérke jött oda hozzánk.

-Uram!Mi a panasza a barátnőjének?-kérdezte a nővérke,miközben egy kórlapot töltött ki.
-Egyszer csak összeesett....-ennyi maradt meg a fejemben,mivel ha jól tudom akkor ismét eszméletemet vesztettem.

***

-Szerintetek rendbe fog jönni?

-Hát hogyne.-hallottam az ismerős hangokat.

Felkeltem és megint egy számomra ismeretlen helyen ébredtem,mégpedig egy kórteremben.

Most mindenki ott volt.Eric,Molly és a számomra most leginkább fontos személyek:Tina és Emma.

-Drágám,jobban érzed magad?-kérdezte kétségbeesett hangon Molly.

-Igen.nem sokkal de jobban.

-Mi okozta az ájulásodat?Nem tudod?-kérdezgetett tovább Molly.

-Hát váratlanul ért egy s más.-utalva a dalospacsirtára.

-Jut eszembe,lányok.Hol hagytátok a srácokat?Igaz nem hagytátok ott őket miattam?-próbáltam egy kis szint vinni ebbe az egészbe.

-Ugyan ne hülyékedj.Megértették.Ezen ne izgulj.

-Mikor engednek ki?Nem tudjátok?

-Majd csak holnap.-válaszolt Eric kérdésemre.

-Remek.

Ahogy Mollyra néztem elgondolkodtam.Hogy lehet ilyen..ilyen..nem is tudom mit mondjak Ericre.Hiszen Molly egy földreszállt angyal.És ő meg...áhh.

-Ne haragudj Alis de nekem most mennem kell.Még van pár dolog amit el kell intéznem.Na sziya és jobbulást.-azzal Molly kiment az ajtón és elviharzott.

-Eric,nem kell ittlenned.Menjél csak Molly után.Hiszen ő a barátnőd ugyebár.-vetettem rá egy durcás arcot.

-Nem fogok elmenni.Ezt már megtanulhatnád.

-Csajok,olyan feszülten ültök ott,valami baj van?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát,most hivott,tudod ki és azt kérdezte,hogy nem e lenne kedvünk elmenni valahova ma este.Igaz nem bánod,hogy nem maradunk itt éjszaka?-kérdezte gyönyörű boci szemeivel Tina.

-Jajj dehogy!Jó szórakozást.Sziasztok!

-Szia drágám.Majd holnap ittleszünk.Puszi.

Hogy én miért maradok mindig Ericcel?!Mindegy,hogyha nem szólok hozzá akkor talán nyugtom lesz de rájöttem nem igy van.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na milyen lett a történet?Van amiben változtatnom kéne?

Szerintetek mi lesz ha kettesben maradnak.Várom a komikat!!

Puszii:Betty

11.fejezet-Tehetségkutató (2.rész)

Sziasztok!Itt a második rész,remélem ez is tetszeni fog!Mostanában kicsit ritkábban fogok hozni fejit,mivel bedöglött a laptopom és csak a gépen tudok irni...Jó olvasást !
Puszii:Betty

Mi üthetett belém?!-e szavak jártak gondolataimban.Sajnos Tina is észrevette,hogy könnyezek,persze,hogy is tudtam volna rejtegetni?!!
-Még mindig nincs hir Ericről?-kérdezte Tina komoly hangvételben.
-Nem...nincs..Azóta nem beszéltem vele,amióta..tudjátok.De nem is érdekel,hiszen nem is álltam hozzá közel.-közben akaratom ellenére is egy könnycsepp futott át arcomon.
-Most viccelsz??Hbaár nem ismerem Ericet,a tettei alapján fülig oda van érted!Ezt a vak is látja.És,hogy te is oda vagy érte.-Emma pontosan tudta,hogy hogy érzek iránta de sajnos kétlem,hogy a másik fele igaz lenne.
-Köszi Emm de ez sajnos lehetetlen lenne a számomra..Na most megyek készülődni meg felhivom Mollyt.-azzal a lendülettek feltápászkodtam a kanapéról és megindultam felfelé.

Amint felértem a szekrényemhez siettem.Kinyitottam de semmi olyan nem találtam ami elnyerte volna a tetszésemet.Egy kupacban gyűltek a ruhák az ágyamon,mig nem megtaláltam a tökéletes darabot.
Felvettem egy koptatott csőfarmert,egy kék lenge inget és felé egy domináló mellényt.A hajamat lófarokba kötöttem és egy kis nappali sminket tettem fel magamra.Ezután felhivtam Mollyt.3-at csörgött majd felvette.
-Szia Molly Alis vagyok!
-Szia Alis!Mizu?-kérdezte barátságosan.
-Hát tudod azt akartam kérdezni,hogy nem e lenne elkisérni a tehetségkutatóba?!
-Ami a centrumban van igaz?Mert,ha igen akkor benne vagyok,mivel nekem is kötelező ott lennem.
-Tényleg,dejó.Akkor hol találkozzunk?
-Mi lenne,ha érted mennék?Gondolom nem szeretmél te sem sétálni ilyen hidegben .-ajánlott fel egy fuvart.Nem hittem volna,hogy itt Svédországban ilyen nagylelkű mindenki és,hogy ilyen jóba leszek velük.
-Rendben benne vagyok.Mikor érsz ide?Csak azért,hogy addigra készülök el teljesen.-húztam egy széles vigyort arcomra.
-Hát szerintem ilyen 14:00 fele.
-Jólvan na akkor szia!
Szia!

Lementem meginni egy teát és közben gondolkodtam.A "Mi lett volna,ha"kérdések gyülemlettek fejemben.Merengésemből egy autó duda "ébresztett"fel.Gyorsan felvettem egy boka magassarkú csizmát és egy szövetkabátot,majd elindultam az ajtón kifelé.Futtában visszaköszöntem Tináéknak de ők csak fentről kiabáltak.Nos kimentem az ajtón és Molly autójával találtam szembe magam.Igaz láttam már a járművet de még akkor is lenyűgözött a látvány.Beültem és egyből indultunk a kitűzött célponthoz.
-Amúgy te,hogyhogy jössz?Már mint,ha nem hivtalak volna.
-Én fogom pontozni most az énekeseket,mert a másik zsűri sajnos beteg.
-Hoppáá,akkor meg kell felelnem egy igen hires és jó énekesnőnek.Csak nehogy leharapja a fejem.-viccelődtem Mollyval.
-Bizony meg kell felelned,de neked ez sima ügy lesz!-nyugtatott komolyan.
-Hát remélem.
-Képzeld,beszéltem a volt barátommal és újból megpróbáljuk együtt.Ma ott lesz velem.Most legalább megismerkedhettek.
Már nagyon kiváncsi voltam a hires nevezetes személyre akit Molly annyira szeret.Mialatt beszélgettünk oda is értünk.Kiszálltunk és egyből a bejárat felé vettük az irányt.Molly elment elöbb a terembe,mivel elöttem voltak egy páran.Mikor én következtem,Molly kijött elém és egyből mentünk be.Ő leült és én pedig a szinpadra fáradtam.Christina Perry-től a Jar of hearts számot választottam.Ismét elkezdtem énekelni és a zsűri szája megint a padlót súrolta.Kivéve egy embert,mégpedig Mollyt.Kicsit megijesztett a tekintete de ennek ellenére folytattam..nem akartam megint úgy járni mint múltkor.Befejeztem a számot és meglepődtem,mivel Molly aki az egész számot végig unott képpel figyelte hirtelen elkezdett tapsolni és felállt.Utasitotta a többi tagot,hogy ők is keljenek fel a székről.Ekkor már a zsűritagok,a nézők és mindenki más elkezdett tapsolni és fütyülni.Annyira jól esett az egész,hogy örömömben vagy nem is tudom mit mondjak egy szerelmes dal után,elkezdtem sirni.
Az utamat egyből Molly felé tartottam.Mivel volt egy kis szünete,kimentünk a várakozóba.
-Alis!Csodálatos hangod van.Az az érzés amit kisugároztál magadból az valami eszméletlen.Mintha tényleg bele élted volna magad,márpedig beleélted és ez nagyon jó.-forditotta hangját egy komoly hangvételre.
-Nagyon köszönöm.-belepirultam mondatába és egy hatalmas ölelést nyújottam felé.-Tényleg!Nem felejtettem ám el mit mondtál!Hol van a barátod?
-Mingyárt jön,csak kiment a mosdóba.Mondtam,hogy egy barátnőmmel fogok eljönni és,hogy ő is énekel,igy nagyon kiváncsi rád.Na itt is van.
Amint megláttam a szemem könnybe lábatt.Nem tudtam mást kinyögni.
-Eric?-a hangom ezzel elcsuklott és elkezdtem sirni.
-Szia!Eric vagyok!Örülök,hogy megismerhettelek.-vetett egy ál mosolyt felém.Gondolom nem akarta elmondani barátnőjének a teljes igazságot.
-Alis!Örülök a szerencsének.És megkérdezhetem,hogy,hogyhogy újra együtt?-vetettem gúnyos tekintetet Ericre.
-Hát nem birtuk már egymás nélkül.És mindketten úgy döntöttünk.hogy mivel egyikünknek sem volt semmilyen kapcsolata a szakitásunk ideje alatt újrakezdtük.-mondata befejeztével egy csókot lehelt Eric ajkaira.Ebben a percben azthittem ezer darabra törik a szivem.Szédültem,fájt a fejem és már homályosan láttam,mire elájultam.

11.fejezet-2.forduló(1.rész)

Itt a 11 fejezet!Most nincsen hozzáfűzni valóm,csak annyi,hogy nagyon megörültem,hogy már fiúk is olvassák a blogot.Köszönöm Matthewnak,Davenek,Ninának,hogy komiztatok.Remélem ez a fejezet is tetszeni fog.


Miután Molly hazament,lefeküdtem aludni,mivel még Tináék nem voltak itthon.Hamar húztam a lóbőrt mert igazán fáradt lettem.Éjszaka(vagy inkább hajnalban)arra keltem,hogy csapódik az ajtó.Ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő ébresztőórára és hajnali hármat mutatott.Kicsit mérges voltam a lányokra,hogy se szó se beszéd faképnél hagytak a bálon.Le is mentem hozzájuk de láttam,hogy a kanapén már alszanak.Nem volt rá se erőm,se szívem őket felkelteni,így visszamentem a szobámba.Éjjel Ericről álmodtam,Csodaszép mezőn voltunk ahol egy domb emelkedett,rajta hatalmas lombú fával az élen.A fának dőlve ült én pedig az ölében,karjával közben átkarolt és úgy csodálkoztunk a tájon,a hajunkat a szél szelíden fújta.Fel kellett néznem valamiért és láttam az Ő csodás szempárját,ám ez a hihetetlenül csodás álom egyszerre csúfos rémálommá vált.A szél felerősödött,a fát kicsavarta a fuvallat és Eric kezei elszakadtak enyéimtől,majd egy hatalmas rengés következett.A mélyedésbe beleestem és éreztem,ahogy lezuhanok és egész testem beleremegett amit akkor vettem észre,amikor felijedtem és torkom szakadtából üvöltöttem és sírtam egyszerre.Hál'istennek ezt barátnőim nem hallották meg.Visszabújtam a takaró alá és próbáltam elaludni ismét.Most már nem álmodtam semmit,szinte amikor felébredtem nem emlékeztem semmire.
Egzotikus illatra keltem fel,ami a konyhából jött.Lementem a földszintre és láttam,hogy Emma csinált kávét hármunknak.
-Jó reggelt!Este jól eltűntetek.-jegyeztem meg kómásan.
-Jó reggelt neked is.-köszöntek egyszerre.-Igen bocsi de tudod ott voltak azok a helyes srácok és....-magyarázkodott Tina,mire én felnevettem.
-Jólvan-jólvan.Nem kell magyarázkodnod,megértem a helyzetet.Én se tudtam volna elszalasztani ezt a "pillanatot".Mi Mollyval is nagyon jól elszórakoztunk.
-Tudod ki ő?-kérdezte kíváncsian.
-Igen Svédország leghíresebb énekesnője.
-Ahha igen!-láttam,hogy valamit nem mondanak el de most ne volt kedvem faggatózni.
Megettem egy croissant egy pohár tejjel és indultam fel felöltözni.Mivel ma nem terveztem,hogy megyek is valahova,ezért csak egy melegítő együttest vettem elő a szekrényemből.Elmentem lezuhanyozni.Nem tudom megállni,hogy ne menjek el minden reggel zuhanyozni.Kiszálltam a vízsugár alól és megtörölköztem.Felöltöztem és a tükör elé vetődtem.Nem sminkeltem ki magam,a hajamat lófarokba kötöttem és megindultam a laptopomhoz.Írtam anyunak,hogy mi újság van és egy levélre lettem figyelmes.A levélben ez állt.


"Üdvözöljük Alisson Harris!Sikeresen folytathatja a tehetségkutatót.A szokásos helyen lesz.Mindenkinek egy saját választású,szerelmes dalt kell előadni.
Dátum:2011.december 9.14:30-kor.
Üdvözlettel:ABC tehetségkutató csapata."


Olyan boldog voltam,hogy visszahívtak,hogy örömömben táncot jártam a szobámban és énekeltem.
Futva mentem le a lépcsőn ,majdnem leestem de nem érdekelt.
-Lányoook!!-ordibáltam a kanapén lustító barátnőimnek.
-Úristen Alis mivan?-kérdezték kétségbeesetten.
-Vissz..vissza...hívtak...-kapkodtam levegő után.
-Tessék?Ebből nem értek semmit.-próbáltam Tina kiszedni,hogy mit mondtam.
-Huhh!Visszahívtak a tehetségkutatóba.-válaszoltam most már nyugodtan.
-Ez remek!-Ugrált velem Emma.-Mikor lesz?
-2 nap múlva.9-én.
-9-én?-nézett össze Tina Emmával.
-Nem értek rá?-kérdeztem kicsit csalódottan.
-Az az igazság,hogy Alex akkorra hívott el engem randizni.És ez a helyzet Emmával is őt pedig Adam hívta el.
-Azok a srácok igaz?Ja jólvan.Majd megkérem Mollyt,hogy kísérjen el.
-Jól van.-mondta halkan.


2 nap múlva!!
-Izgatottan ébredtem,mivel ma jött el az a nap.Igen,vagy megváltoztatja a mai nap az egész életemet,vagy ugyanúgy marad  mint most.Rengeteg időm volt,úgyhogy felvettem a köntösömet és lementem reggelit csinálni magamnak.Elővettem egy serpenyőt és nekiláttam rántottát csinálni.Emmáék is pont most keltek fel,így hát készítettem nekik is.Hármasban ültünk le a nappaliba reggelizni,mivel nem akartunk az étkezőbe és tv-ni is akartunk.Bekapcsoltuk a tv-t és egy zenecsatornára  kapcsoltuk.Pechemre pont Eric száma ment mégpedig,ha jól olvastam az It's Like That With You.Remek!Egy szerelmes dal,mégpedig Erictől...mondhatom jó az előadás napján szomorú lenni.Amint meghallgattuk elkezdtem könnyezni.Mi üthetett belém?

10.fejezet-Ismeretlen-ismerős!!

Meghoztam a 10.fejezetet egy kicsit késve de sajnálom!Hamarosan lesz a felvételi,úgyhogy a kövit majd csak jövőhéten fogom hozni.NAGYON SOK KOMIT SZERETNÉK!!!Jó olvasást mindenkinek .
Puszii:Betty


A lányokkal elkezdtünk készülődni,hogy hamar készen legyünk.Hallottam,hogy ma lesz egy buli Svédország centrumában a művelődési házban,ez afféle egy téli "bál"-nak felel meg.

Most nagyon dögösen akartam kinézni,úgyhogy felvettem egy koktélruhát és egy fekete tűsarkú cipőt,a hajamat begöndörítettem.Tina és Emma is eszméletlenül csinosak voltak és így indultunk utunkra.Hívtunk egy taxit és  elmondtuk neki a célirányt.Amikor odaértünk,kifizettük a sofőrt és a művelődési házhoz vettük az irányt.Azt rebesgetik,hogy néhány igen híres emberke is itt lesz.Úgyhogy ki nem hagytam volna a ma estét.Mikor beértünk az ajtón egy hatalmas csarnokkal találtuk szembe magunkat.Mindenki elbűvölően festett.A hölgyeken csak úgy pompázott a szépség,amit az estélyi ruhákkal ékesítettek.A férfiak pedig igen jól nevelt embereknek látszottak.Az  épület kinézete magával ragadott.A falak krém színben pompáztak,a padló csodaszép csempékben ragyogott,és a plafonon egy hatalmas lámpa díszelgett.A tér közepén pedig egy óriási színpad emelkedett.Nálunk egy művelődési ház nem így néz ki,csupa lebomlott falak,koszos csempék és kis égők,meg persze a kis színpad.Mivel nem nagyon ismertük ki magunkat a lányokkal elkezdtünk keresni magunknak helyet az asztalnál.Olyannyira nézelődtem,hogy véletlenül belebotlottam egy lányba.


-Ó,ne haragudj,nem szándékos volt.-kérleltem bocsánatát.
-Ugyan,nem a te hibád,semmi baj.-nyugtatott akibe belebotlottam.
Tináék mögöttem csak röhögtek és nem tudták abbahagyni.
-Amúgy a nevem,Molly,Molly Sandén.
-Alis Harrison.Hát Molly ezt valahogy meg kell hálálnom.
-Jaj mondtam már,hogy semmiség.De abba meghálálhatod,hogy velem tartotok a bálig amíg tart.
-Efelől nincs semmi kifogásom.Nektek lányok?


Tina nem tudott válaszolni,mert valamin nagyon elgondolkodott.Így helyett Emma válaszolt,mégpedig igennel.Elindultunk az asztalokhoz és leültünk egy számunkra szimpatikus helyre.Előttünk 2 fiú volt és a lányok folyton szemezgettek velük,de úgy láttam ezt a srácok is élvezik.Mi Mollyval egész végig beszélgettünk,annyira,hogy észre sem vettük,hogy a lányok már nincsenek ott.Furcsa módon a srácok helye is kihűlt...gondolom egy helyre nyelte őket a föld.
-És Molly!Barátod,hogyhogy nincs itt??Vagy csak épp nem találkoztunk?
-Hát igazából erről nem szerettem volna senkinek beszélni de már nem bírom tartogatni.Sajnos 1 hónapja szakítottunk.Csodálatos 4 évet voltunk együtt,de mivel mindketten a pop szakmát űzzük nem nagyon volt kettőnkre időnk,így sok volt a probléma és emiatt úgy döntöttünk,hogy hagyjuk egymást Ericcel.
-Nagyon sajnálom.Nem is tudtam,hogy híres vagy!-pislogtam nagyokat.
-Hát nem szeretem magamat dícsérni meg szerintem felesleges is...Az a lényeg,hogy elvileg Svédországnak és vagyok az "első leghíresebb énekesnője"persze én ezeknek nem hiszek.Nemsokára énekelni fogok.Ha van kedved hallgasd meg.
-Ez biztos úgy van,ahogy állítják.
A bál szervezője felhívta Mollyt a színpadra és elkezdett énekelni.Gyönyörű hangja van,csak ámultam és bámultam.
Egy szomorú ugyanakkor vidám hangulata volt.Lehet,hogy egy kicsit hülyén hangzik,de tényleg.Belegondoltam,mi lenne ha én is ilyen énekesnő lennék.De be kell látnom ez csak egy álom marad mindörökre.Befejezte a számot és lazán lejött a színpadról,mégis mit vártam,hiszen gyakorlott.


-Na,hogy tetszett?-kérdezte kíváncsian.Mintha én már hallottam volna ezt a kérdést.Igen,Erictől.
-Remek voltál.Grat!De most Molly nekem muszáj mennem mert még haza is kell érnem,és még a lányok sem tudom,hogy hol vannak.
-Ne aggódj,hazaviszlek!
-Jaj nem akarlak terhelni.
-Ez nem teher!Én is indultam volna már!Na gyere menjünk a kocsihoz.
-Hát akkor jó.Menjünk.


Kisétáltunk az épületből és a parkoló felé vettük az irányt.Hogy ezeknek a svédeknek,milyen jó autójuk van.Beültünk és elinvitáltam a lakásomhoz.Amikor megérkeztünk,behívtam magamhoz,úgysincsenek itthon a lányok.Molly szerencsére elfogadta.Bementünk a házba és megittunk egy bögre forró teát.Sok ideig elbeszélgettünk.mivel 9-re értünk haza és most háromnegyed 1 is elmúlt.A bő beszélgetés után Molly hazament én pedig vártam barátnőimet,de nem jöttek így elmentem lefeküdni.

Döbbenet!! :O

Most találtam ezt a hírt,miszerint Eric Saade és Molly Sandén szakítottak!:o

Svédország álompárja, Eric Saade és Molly Sandén 4 évig volt együtt. Kapcsolatuk igen komoly volt, Stockholmban össze is költöztek, de most vége a szerelmüknek, és szakítottak, amit mindketten meg is erősítettek.

Forrás: http://starity.hu/magazin/23653-eric-saade-es-molly-sanden-szakitottak/#ixzz1iz1eQkok

9.fejezet-Igenis szerelem.

Sziasztok!Meghoztam a 9.fejezetet!Most nincs túl sok hozzáfűzni valóm csak annyi,hogy kérek mindenkit komizzatok,mert ha komiztok én is komizok az oldalaitokhoz(akinek van).Jó olvasást!
Puszii:Betty


A Popular című dalt kezdte el énekelni.Miközben énekelt mindig vetett rám pár pillantást és csak mosolygott.Nagyon jól énekelt,mivel a refrént már én is énekeltem,olyan fülbe mászó volt.Miután befejezte az album felét egy kis szünetet tartott.Mutatott az ujjával,hogy kövessem,úgyhogy így is tettem.Elmentünk egy olyan kis üzletbe ami direkt azért lett kitalálva,hogy itt pihenhessen Eric.
Szegény teljesen ki volt fáradva...de nem csodálom.
-Na tetszett az "előadás"?-kérdezte kiváncsian.
-Hát nem is tudom!Olyan,olyan...-szívtam az agyát és látszott rajta,hogy meglepődött.-Persze nagyon jó voltál.
-Huhh!Már meg ijedtem.Köszi!-Tényleg,el is felejtettem.Tudod már mikor lesz a 2.forduló?
-Milyen 2.forduló?
-Hát a tehetségkutatóé!Vagy még nem írtak?
-Nem még nem.Talán be sem kerültem!
-Ez hülyeség,már hogyne lennél bent.
-Hát úgy.Mind1 nem is érdekel.


Beszélgettünk egy darabig aztán vissza kellett mennie.Én is vele tartottam de ezúton már a színpad mögött voltam,mert Eric azt mondta,hogy jobb így ,mivel amikor szünetet tart akkor mindig ott legyek.
Amikor vége lett a koncertnek egy kis autogram osztás következett.Eric leült egy székre,az asztalnak támaszkodva és nem győzte adogatni az aláírásokat.Egy kislány fotózkodni akart,de nagyon meglepődtem,mivel én Eric mellett foglaltam helyet azt akarta,hogy 3-an legyünk rajta.Eric csak bólintott egyet,majd egy pillantást vetett rám,hátha van valami kifogásom ellene.Énis belementem,úgyhogy csináltunk vele közös képet.
-Köszönöm Eric Saade,hogy csinálhattam veled képet.
-Ugyan,nincs mit.Hogy hívnak?-majd egy mosolyt vetett a kislányra.
-Jasmine.-válaszolt a csöpp kislány.
-Gyönyörű neved van.
-Köszönöm még egyszer,majd odafutott az édesanyjához.Amikor elment egy mondat ütötte meg a fülemet.
"Anya!Van közös képen Eric Saadéval és a barátnőjével."
Én ezen nagyon meghökkentem.Néztem Ericre és ő is egy kicsit elszontyolodott,de nem tudtam miért.
Mikor már készen lett a popsztár elindultunk az autó felé,hogy hazamenjünk.Nagyon késő volt már és hideg.Eric gyorsan hazavitt,kiszálltunk az autóból és egy kis időt még beszélgettünk.
-Köszönöm Alis,hogy eljöttél velem.-vágott az arcára egy hálás mosolyt.
-Ugyan,nincs mit megköszönni,én köszönöm,hogy elmehettem.Fantasztikus voltál!-pirultam bele a saját mondatomba.
-Azért ne túlozzunk,de köszi!-vakarta meg nyakát és nevetett.
-Eric,még egyszer köszi de én most megyek mert fázok.
-Jaj persze,szia!Jóéjt.
-Szia!Szép álmokat.
Nem tudom miért de amikor elköszöntünk egymástól még egy darabig ott álltunk mozdulatlanul.Eric barna szemei egy árnyalattal sötétebbek lettek,és amikor megvilágította a lámpa még csodálatosabban csillogtak.Megfogta a kezemet és odahúzott magához,elvesztem a tekintetében.Az egyik keze az arcomból söpört egy hajtincset,míg másikkal a derekamat fogta.Az enyém pedig a mellhasán kapott helyet.A szívem hevesen vert és úgy voltam vele,hogyha nem tartana akkor összeesnék.A szánk már csak pár milliméterrel voltak egymástól,majd az egyik pillanattól a másikba eltolt magától.
-Sajnálom,nem megy!
-Úristen én sajnálom!Felejtsük el!-próbáltam kihúzni magamat a csávából.
-Nem te tehetsz róla.Na szia.-azzal a lendülettel beszállt az autóba és elviharzott.Sétáltam be az ajtón de furcsa módon a könnycseppek hagyták el a szememet.Hiszen nem is volt közöttünk semmi és így már nem is lesz.Most már nyíltan állíthatom,hogy igenis beleszerettem Eric Saadeéba.Amint betértem a házba Tina és Emma a kanapén feküdt és a tv-t nézték.Amikor hallották,hogy hazajöttem egyből kikapcsolták a tv-t és jöttek oda hozzám.Tina egyből észrevette,hogy sírok.
-Alis mi történt?-kérdezte döbbenten.
-Lányok,beleszerettem.-adtam egyszerű választ.
-És ebbe mi olyan nagy ügy,hogy sírsz?-kérdezte nevetve.
-Az,hogy reménytelen.Az előbb majdnem megcsókolt de eltolt magától.-sírtam egyfolytában.
-Mi?Tessék?Mi az,hogy majdnem megcsókolt?
-Tina nem azt mondtad,hogy most már nem fogsz faggatózni?-csatlakozott a beszélgetéshez Emma.
-Nem érdekel ez most nagyon fontos.
-Lányok nyugi,nincs semmi baj.Arra gondoltam,hogy elmehetnénk valahova bulizni.
-Én benne vagyok!-egyezett bele Tina.
-Felőlem mehetünk.-követett Emma.

8.fejezet-A sál mindent elárul!

Sziasztok!Ugye azt mondtam,hogy csak hétvégén rakom fel a frisset,de nem tudtam megállni,hogy leírjam a gondolataimat!Észrevettem,hogy gyarapodott a rendszeres olvasóim száma,nagyon örülök nekik.A szavazásban láttam,hogy vannak páran akiknek csak "Elmegy" az oldal,és arra szeretnélek titeket kérni,hogy írjátok meg komiba min változtassak!Jó olvasást mindenkinek!
Puszii:Betty

A barát az egyetlen személy,aki ki tudja javítani a hibáidat.-de van annyi esze,hogy meg sem próbálja

Nagyon örültünk amikor Emma belépett a házba.Miután levette a kabátot,és minden olyan dolgot amire idebent nem volt szüksége,megmutattam a ház összes zeg-zugát.Megmutattam neki a hálószobáját is és,ahogy láttam nagyon tetszett neki.Egyből lepakolta a bőröndjeit és siettünk le a földszintre.

-Jaj lányok nagyon hálás vagyok nektek,ha ti nem lennétek akkor nem is tudom,mit kezdjek magammal.-hálálkodott miközben egy könnycsepp futott végig az arcán.

-Ugyan már!Barátok között ez természetes.-vigasztaltuk elkeseredett barátnőnket.

Beszélgettünk pár percig aztán megcsörrent a telefonom.

-Szia!Eric vagyok!

-Szia Eric!Na,megtudhatnám,hogy mikor kaphatom vissza a sálamat?-érdeklődtem gúnyosan.

-Hát az ma este kiderül,ha eljössz velem a koncertre akkor minden további nélkül megkapod,de ha nem...tudod mi lesz!-nem láttam de szinte teljesen biztos voltam benne,hogy egy huncut mosolyt húzott az arcára.

-Te most fenyegetsz?-kérdeztem tőle viccelődve.

-Annak is mondhatjuk.Na de eljössz vagy nem?-kérdezte türelmetlenül.

-Igen elmegyek,de csak a sál miatt.-húztam tovább az agyát.

-Ez most fájt!Azt hittem azért jössz el velem mert ellenállhatatlan vagyok.-játszotta a sértődöttet.

-Igenis ellenállható vagy!Törődj bele.Na de mikor találkozzunk és hol?

-Elmegyek érted!17:30-ra ottvagyok.Na bocsi de nekem még el kell intéznem valamit.Szia

-Rendben szia!

Amit leraktam a készüléket egy orbitálisan nagy mosoly szökött az arcomra.

Úgy láttam ez Tinék figyelmét sem ütötte el.

-Jól van Alis!Ettől a perctől kezdve megkíméllek a faggatózásból,ugyanis és már egy komoly egyéniség vagyok.-furcsa módon szinte én is elhittem.

-Huhh Tina!Nem hittem volna,hogy ezt a percet is megérem.-döbbenten jelentettem ki.

-Hát látod.

-Na én mentem készülődni az estére!-direkt csináltam,látszott Tinán,hogy nagyon furdalja a kíváncsiság de tudta türtőztetni magát.

Felmentetem,gyorsan kiválasztottam a koncertre megfelelő ruhát,majd elmentem lezuhanyozni.Kiszálltam a zuhany alól,megtörölköztem,felöltöztem,kivasaltam a hajam,majd fogat mostam.Most egy kicsivel sötétebb árnyalatú sminket raktam magamra.Mire elkészültem 16:53 volt így egy kicsit lehuppantam a kanapéra és ott vártam,hogy teljen az idő.Kicsit elbambulhattam,mivel nem hallottam a kocsi dudáját.Emma szólt,hogy jöttek értem.Szerencsére a koncert bent volt így nem kellett annyira felöltöznöm.A nagy kabát helyett csak egy vékony szövetkabátot és a csizma helyett csak egy sima converse cipőt vettem fel.Gyorsan kimentem,mert nem akartam,hogy sokáig várakozzon Eric.Ő már ott állt az autónak támaszkodva.(Nagyon dögösen volt felöltözve meg kell hagyni)

-Wow!De gyönyörű vagy!-ámultan mért végig.

-Neked is szia!És köszönöm szépen.-lehajtottam a fejem mert nem akartam,hogy lássa miközben elpirulok,de nem sikerült.

-Jah bocs szia!Amúgy nem akartalak zavarba hozni csak nem szeretek hazudni arról ami igaz.-már megint azt a rossz fiús mosolyát villantotta

-Ho...honnan veszed,hogy zavarba jöttem?-kérdeztem,mintha azt sem tudnám,hogy miről beszél.

-Óó értem!-törődött bele megjátszva.

Egyre közelebb jött és tágra nyitotta  a karját,hátha megölelem.Én nem tudtam ellenállni a csábításnak,úgyhogy megöleltem.Aztán egy huncut nevetésbe kezdett.Nem tudtam mi,olyan nevetséges.

-Látod-látod!Mondtam,hogy nem tudsz nekem ellenállni!-tört ki belőle a nevetés.

-Ez szimplán csak egy köszönő ölelés volt!Ugyan olyan,mintha csak kezet ráztunk volna.-próbáltam meggyőzni.

-Jól van!

Már szálltunk volna be az autóba de a hangját elváltoztatva még odasúgta a fülembe,hogy akkor is ellenállhatatlan vagyok.Én erre már nem mondtam semmit csak nevettem.

-Jut eszembe!A sálamat megkaphatom?-fordult vissza türelmetlenkedve.

-Azt majd megkapod,mert ha most odaadnám akkor nem jössz el velem és ezt nem akarom de most ülj be az autóba,mert elfogunk késni.-én erre nem tudtam mit mondani,mivel olyan csillogó szemekkel nézett rám,mint egy kisgyerek amikor megkapja élete legjobb játékát.

Azzal a lendülettel beültem az anyósülésre,Eric pedig a kormány elé ült.

Utaztunk egy darabig,de egy árva szót sem szóltunk egymáshoz,mindaddig míg..

-Honnan veszed?-kérdeztem egyszerűen.

-Mit honnan veszek?-kérdezett vissza kérdésemre.

-Hát,hogy elmennék miután visszaadod a sálamat.

-Nem tudom!Ezért szeretnék veled többet lenni,hogy megismerjelek.

Az elkövetkezendő pár perc ismét csendben telt el.Végre odaértünk a koncert helyszínére ami Stockholm legnagyobb plázájában volt.Csak úgy gyűltek az emberek a koncert látogatóinak kialakított helyre.Ericcel besétáltunk az épületből és én a színpad elején találtam magamnak helyet,miközben Eric elment valahova...gondolom felkészülni.Hirtelen az összes lány nagy sikítozásba kezdet,hát persze,hogy a két lábon járó tökély miatt.Gyorsan felugrott a színpadra és elkezdte a Popular című dalt énekelni,amit persze csak azért tudok mert bemondta milyen dalt énekel elsőre.