11.fejezet-Tehetségkutató (2.rész)

Sziasztok!Itt a második rész,remélem ez is tetszeni fog!Mostanában kicsit ritkábban fogok hozni fejit,mivel bedöglött a laptopom és csak a gépen tudok irni...Jó olvasást !
Puszii:Betty

Mi üthetett belém?!-e szavak jártak gondolataimban.Sajnos Tina is észrevette,hogy könnyezek,persze,hogy is tudtam volna rejtegetni?!!
-Még mindig nincs hir Ericről?-kérdezte Tina komoly hangvételben.
-Nem...nincs..Azóta nem beszéltem vele,amióta..tudjátok.De nem is érdekel,hiszen nem is álltam hozzá közel.-közben akaratom ellenére is egy könnycsepp futott át arcomon.
-Most viccelsz??Hbaár nem ismerem Ericet,a tettei alapján fülig oda van érted!Ezt a vak is látja.És,hogy te is oda vagy érte.-Emma pontosan tudta,hogy hogy érzek iránta de sajnos kétlem,hogy a másik fele igaz lenne.
-Köszi Emm de ez sajnos lehetetlen lenne a számomra..Na most megyek készülődni meg felhivom Mollyt.-azzal a lendülettek feltápászkodtam a kanapéról és megindultam felfelé.

Amint felértem a szekrényemhez siettem.Kinyitottam de semmi olyan nem találtam ami elnyerte volna a tetszésemet.Egy kupacban gyűltek a ruhák az ágyamon,mig nem megtaláltam a tökéletes darabot.
Felvettem egy koptatott csőfarmert,egy kék lenge inget és felé egy domináló mellényt.A hajamat lófarokba kötöttem és egy kis nappali sminket tettem fel magamra.Ezután felhivtam Mollyt.3-at csörgött majd felvette.
-Szia Molly Alis vagyok!
-Szia Alis!Mizu?-kérdezte barátságosan.
-Hát tudod azt akartam kérdezni,hogy nem e lenne elkisérni a tehetségkutatóba?!
-Ami a centrumban van igaz?Mert,ha igen akkor benne vagyok,mivel nekem is kötelező ott lennem.
-Tényleg,dejó.Akkor hol találkozzunk?
-Mi lenne,ha érted mennék?Gondolom nem szeretmél te sem sétálni ilyen hidegben .-ajánlott fel egy fuvart.Nem hittem volna,hogy itt Svédországban ilyen nagylelkű mindenki és,hogy ilyen jóba leszek velük.
-Rendben benne vagyok.Mikor érsz ide?Csak azért,hogy addigra készülök el teljesen.-húztam egy széles vigyort arcomra.
-Hát szerintem ilyen 14:00 fele.
-Jólvan na akkor szia!
Szia!

Lementem meginni egy teát és közben gondolkodtam.A "Mi lett volna,ha"kérdések gyülemlettek fejemben.Merengésemből egy autó duda "ébresztett"fel.Gyorsan felvettem egy boka magassarkú csizmát és egy szövetkabátot,majd elindultam az ajtón kifelé.Futtában visszaköszöntem Tináéknak de ők csak fentről kiabáltak.Nos kimentem az ajtón és Molly autójával találtam szembe magam.Igaz láttam már a járművet de még akkor is lenyűgözött a látvány.Beültem és egyből indultunk a kitűzött célponthoz.
-Amúgy te,hogyhogy jössz?Már mint,ha nem hivtalak volna.
-Én fogom pontozni most az énekeseket,mert a másik zsűri sajnos beteg.
-Hoppáá,akkor meg kell felelnem egy igen hires és jó énekesnőnek.Csak nehogy leharapja a fejem.-viccelődtem Mollyval.
-Bizony meg kell felelned,de neked ez sima ügy lesz!-nyugtatott komolyan.
-Hát remélem.
-Képzeld,beszéltem a volt barátommal és újból megpróbáljuk együtt.Ma ott lesz velem.Most legalább megismerkedhettek.
Már nagyon kiváncsi voltam a hires nevezetes személyre akit Molly annyira szeret.Mialatt beszélgettünk oda is értünk.Kiszálltunk és egyből a bejárat felé vettük az irányt.Molly elment elöbb a terembe,mivel elöttem voltak egy páran.Mikor én következtem,Molly kijött elém és egyből mentünk be.Ő leült és én pedig a szinpadra fáradtam.Christina Perry-től a Jar of hearts számot választottam.Ismét elkezdtem énekelni és a zsűri szája megint a padlót súrolta.Kivéve egy embert,mégpedig Mollyt.Kicsit megijesztett a tekintete de ennek ellenére folytattam..nem akartam megint úgy járni mint múltkor.Befejeztem a számot és meglepődtem,mivel Molly aki az egész számot végig unott képpel figyelte hirtelen elkezdett tapsolni és felállt.Utasitotta a többi tagot,hogy ők is keljenek fel a székről.Ekkor már a zsűritagok,a nézők és mindenki más elkezdett tapsolni és fütyülni.Annyira jól esett az egész,hogy örömömben vagy nem is tudom mit mondjak egy szerelmes dal után,elkezdtem sirni.
Az utamat egyből Molly felé tartottam.Mivel volt egy kis szünete,kimentünk a várakozóba.
-Alis!Csodálatos hangod van.Az az érzés amit kisugároztál magadból az valami eszméletlen.Mintha tényleg bele élted volna magad,márpedig beleélted és ez nagyon jó.-forditotta hangját egy komoly hangvételre.
-Nagyon köszönöm.-belepirultam mondatába és egy hatalmas ölelést nyújottam felé.-Tényleg!Nem felejtettem ám el mit mondtál!Hol van a barátod?
-Mingyárt jön,csak kiment a mosdóba.Mondtam,hogy egy barátnőmmel fogok eljönni és,hogy ő is énekel,igy nagyon kiváncsi rád.Na itt is van.
Amint megláttam a szemem könnybe lábatt.Nem tudtam mást kinyögni.
-Eric?-a hangom ezzel elcsuklott és elkezdtem sirni.
-Szia!Eric vagyok!Örülök,hogy megismerhettelek.-vetett egy ál mosolyt felém.Gondolom nem akarta elmondani barátnőjének a teljes igazságot.
-Alis!Örülök a szerencsének.És megkérdezhetem,hogy,hogyhogy újra együtt?-vetettem gúnyos tekintetet Ericre.
-Hát nem birtuk már egymás nélkül.És mindketten úgy döntöttünk.hogy mivel egyikünknek sem volt semmilyen kapcsolata a szakitásunk ideje alatt újrakezdtük.-mondata befejeztével egy csókot lehelt Eric ajkaira.Ebben a percben azthittem ezer darabra törik a szivem.Szédültem,fájt a fejem és már homályosan láttam,mire elájultam.