5.fejezet-2.találkozás

Sziasztok!Nagyon köszönöm azoknak akik irtak komit!Végre elkezdődött a téliszünet,úgyhogy még decemberben számithattok kettő-három fejezetre.
Meghoztam az 5.fejezetet amit persze hamar ki lehet találni mi is történik benne.
Jó olvasást mindenkinek!!!Komikat kéreeek létszii :D
Puszii Betty
 
-Na Alis jobblesz,ha inkább hazamegyünk..tisztára átfagytál.-támogatott Tina.
Nemtudom,hogy csináltam de amikor Erickel voltam nem éreztem,hogy fáztam...szinte melegség járta át egész lényemet.
-Oké persze,szerintem is menjünk.-egyetértve barátnőmmel.
-Hát lányok!Remélem még találkozunk.Egy élmény volt ez az emberkeresősdi.-bolondozott Emma.-Azért a telefonszámotokat elkérhetném?
Na ne egy nap két telefonszám csere...
-Persze máris megmondom.-válaszolta Tina.
Megadta és elköszöntünk egymástól.Nagyon gyors léptekkel siettünk haza,mert isten bizony nagyon hideg volt.Amint hazaértünk se szó se beszéd,szaladtam fel a fürdőszobámba lezuhanyozni.Ennyire még nem élveztem,hogy a bőrömet égeti a forró viz,és furcsa módon a barna szempárra gondoltam."Nem Alis!! Verd ki a fejedből!"Zúgott ez a hang a fülemben.
Kiszálltam a zuhyan alól és megtörölközdtem,majd felvettem a pizsamámat mivel már esteledett és csak az ágyamra tudtam koncentrálni.Gyorsan megszáritottam a hajamat,utána pedig bebújtam a takaró alá.Amikor már majdnem elaludtam megcsörrent a telefonom.
-El sem hiszem...talán Eric az...-reménykedtem magamban.
-Szia!Eric vagyok.
-Szia Eric!mizujs van??-kérdeztem egy egyszerű kérdést.
-Hát igazából ma csak rád tudtam gondolni és arra,hogy el-e hivhatlak valahova...?!-kérdezte vagy inkább megosztotta velem.
-Őőő felőlem mehetünk.-egyeztem bele a meghivásba.
-Rendben,mivel a sipályán találkoztunk és,ahogy láttam nem igazán tudsz sielni megtanithatnálak.-nem láttam de sejtem,hogy most egy huncut mosolyt csalt arcára.
-Haa?!Mia az,hogy nem tudok sielni?? Az csak azért volt mert,mert....elfelejtettem,hogy,hogyan kell.-mostmár énis nevetve.
-Oké,akkor tudsz!Na benne vagy akkor abban,hogy elmegyünk ketten sielni.-nyomatékositotta a ketten szócskát.
-Igen persze.Hánykor és hol találkozzunk?-adtam be a derekam a popsztárnak.
-Legyen 11:30-kor a büfé elött.
-Rendben legyen na szia jóéjt!
-Szia jóéjt!Szép álmokat!

 
Tina egész végig az ajtó elött állt,mivel amikor leraktam a telefont egyből bejött az ajtón és kiváncsiskodva faggatózott.
-Aliiis!Kivel beszélgettél??
-Hát egy sráccal.Nagyon,helyes és gyönyörű szemei vannak.-ábrándoztam miközben meséltem.
-Jújj,mesélj el mindent!Töviről-hegyire.-türelmetlenkedett Tina.
-Az egész ott kezdődött,hogy amikor lecsúsztam a dombon a srácnak mentem és elkeztünk beszélgetni,majd elkérte a telefonszámomat és holnap találkozunk.-már majdnem levegővétel nélül meséltem el mindent neki.
-Jaj ez olyan romantikus.-ábrándozott Tina.
-Igen az de mostmár aludjunk.Jah bocs és mégvalami...igaz nem baj,hogyha holnap egy kicsit egyedül maradsz itthon?Csak ameddig nem jövök haza?-kérdeztem bizonytalanul.
-Dehogyis...érezd jól magad.Na mostmár télleg jóéjt!
-Jólvan akkor...jóéjt!


Reggel 9-kor csörgött az órám,hogy idejében el tudjak készülni.
Megtettem a reggeli teendőket:zuhany,fogmosás,fésülködés,smink,felöltözés.Felvettem az overálomat,majd rápillantottam az órára,ami 11:02-t mutatott.Gyorsan előkészitettem magam az induláshoz,majd elindultam.Amikor odaértem nem láttam őt sehol.Kerestem majd amikor arra a pillanathoz jutottam,hogy hazamegyek valaki megdobott egy hógyolyóval.Nem láttam senkit,ám mikor elkezdtem lefele sétálni a dombon hirtelen valaki felkapott.Nagyon megijedtem de,amikor megláttam az ismerős arcot biztonságban érztem magam.
-Úristen!Te nem vagy normális.-olottam le viccelődve.
-Sajnálom...úgy látszik mostmár két jótettet kell tennem ahoz,hogy kiengeszteljelek.-egy csibész mosolyt vágott az ercára.
-Ugyan nincs semmi baj.-nyugtattam hülyéskedve.
Már vagy 2 percig tartott a karjaiban,amit én igazából nem bántam de azért na.
-Ő Eric!Leraknál?-kérdeztem egy kicsit zavartan.
-Jah bocsi persze.-válaszolt elfeledkezve magáról.
Lerakott,majd megmutatott pár sielési gyakorlatot,amelyek közül néhányat átkarolva mutatott meg.Utána mikor már befejeztük ezeket mondta,hogy elvisz még máshova is.Nem ellenkezdtem mivel nagyon is szivesen voltam vele.
-Felőlem mehetünk!De 1.hova mennénk..2.sokat kell gyalogolni?.kérdezősködtem mint egy kisgyerek
-Rendben!1.majd meglátod..2.nem,mert autóval megyünk.
Mewgláttam gyönyörű fekete BMW XD 5.-sét és elámultam.Udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját és elindultunk.Nem kocsikáztunk,olyan sokat mikor odaértünk,arra a bizonyos helyre,ami egy kis kávézóból állt.Kiszálltunk az autóból és a kávézó bejárata felé vettük az irányt.Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és egy kis asztalhoz leültünk.Mindketten egy forró epres teát kértünk.Sokáig elbeszélgettünk és megtudtam róla jó néhány dolgot.
Megittuk közben a teánkat,majd távoztunk.Eric hazavitt,mivel már nagyon hideg és késő volt.Amikor odaértünk először ő szállt ki az autóból és kinyitotta nekem az ajtót,majd megfogta a kezemet segitésképpen...igazi uriember....
-Köszönöm ezt a napot,nagyon jól éreztem magam.-köszönte hálálkodva Eric.
-Én köszönöm,énis jól éreztem magam.-értettem egyet vele.
-Jah és még valami!Csodásan néztél ki még overálban is.-dicsért csábos mosollyal.
-Ömm köszii,teis...jól néztél ki.-pirultam bele dicséretébe.
-Találozunk még?-kérdezte reménnyel telve.
-Talán!Na szia!-ennyit tudtam kinyögni.
-Szia!