2012. augusztus 8., szerda

26. fejezet-Saade karácsony (1.rész)

Sziasztok!

Na itt vagyok! Szerencsére a rendszert megjavították, úgyhogy ma fel is raktam a fejezetet.  
Ugye, azt mondtam, hogy nem folytatom a blog írását de egyszerűen nem megy. Mindig találok újabb és újabb ötleteket, hogyan, s miképp folytassam a történetet. Szóval, ha nem is olyan sűrűn hozom, abban biztosak lehettek, hogy folytatom. Egy kedves írótársam szavaiból idézem ~ Amit elkezdtünk nem szabad abbahagyni ~ és ezt be is fogom tartani. Igaz, lesz amikor már csak pár fejezet választja szét az egész történetet de szeretnék majd egy második évadot. Nem tudom ki örül neki, avagy ki nem de fogom folytatni. 
Nos, gondolom elegetek van a sok rizsázásból de ezt fontosnak tartottam elmondani. Köszönöm az előzőekhez kapott megjegyzéseket, mind- mind telis tele volt kedvességgel. 
Na puszi nektek! :)


R.I.O feat. Nicco -Party Shaker 

Az autó út a stúdiótól Eric lakásához nem kell sokat menni csak éppen egy piros lámpa keresztezte a gyors hazamenetelt.

   - Ha a családod fele annyira aranyosak, mint te, akkor nem lesz gond szerintem. Feltéve, ha szimpatikus leszek nekik. Nagyon remélem.- tettem keresztbe ujjaimat. 
   - Óóó...szóval aranyos vagyok?-  Hát...Phibie most éli a tinédzser korszakát, úgyhogy szerintem lesz közös témátok, ezzel a ruhákra és a pasikra értettem, de remélem, hogy az utóbbit csak rám pazarlod.- nevetett fel.- Najó, Lináról csak annyi, hogy imádunk egymás idegeire menni. Úgyhogy, hogyha sértegetnénk egymást azt nem komolyan gondoljuk, nehogy megijedj. A többiekről majd személyesen alkotsz véleményt.- kacsintott rám, majd elindultunk. Az ablakból  láttam, hogy lassacskán besötétedik. 
   -Ahha, rendben. Azt hiszem rá kell gyúrnom a holnapra. Nagyon izgulok! Linától félek, a szüleidről nem is beszélve. Az első benyomás a legfontosabb. - dőltem hátra az ülésen és becsuktam a szemem, elképzelve a fogadtatást.
   - Tudod, hogy nagyon aranyosan nézel ki, mikor izgulsz? - vetette be azt a százkarátos mosolyát.- De nem kell félned! Én itt vagyok és itt is leszek melletted mindig! Ezt soha ne felejtsd el! - váltott komolyabb hangnembe, miközben megérkeztünk a célpontunkhoz. A szavai olyan melegséggel járta át egész bensőmet, hogy majdnem ott helyben olvadtam el. Valamit kell tennem ez ügyben, hogy ne égessem magam előtte......Várjunk csak! Hülyeségeket beszélek...Ilyen a szerelem és ezzel nem lehet semmit tenni.
   - Igen, tudom. Köszönöm!- tudtam, hogy ezt nem kell megköszönnöm de szívemből jött. A válasz nem úgy jött, amire számítottam, hanem egy jóval nagyobb dolgot kaptam. Hirtelen megéreztem forró, lüktető ajkait az enyémen, szabad utat engedve ezzel kutakodó nyelvének. Az egyik keze az arcomon lapult, míg másikkal a derekamat tartotta. Mikor az oxigénhiány közénk állt szétváltunk, majd egymás szemét fürkésztük. Az a gyönyörű barna szemek úgy csillogtak, mint az égen a legfényesebb csillag.
   - Gyönyörű vagy!- mosolygott rám.- De ezt inkább odafent folytassuk.- kacsintott rám, majd egy csibész mosoly húzódott arcára. Vajon ezzel mit értett? Mivel még mindig az autóban ültünk, kiszálltunk és mint egy palotapincsi úgy követtem őt a már megszokott háztömb felé. 


Amint beértünk a lépcsőházba találkoztunk egy öreg házaspárral akik még mindig, oly szerelmesen és boldogan fogták egymás kezét, majd az idős bácsika kinyitotta a felesége előtt az ajtót, mire a néni egy puszit adott férje szájára. Meglehetett volna őket zabálni. Remélem mi is ugyan így fogjuk egymást szeretni annyi év elteltével is, mint ők ketten. Erickel egymásra néztünk, közelebb húzott magához, majd a fülembe súgta.
   - Én is így szeretnék megöregedni. Melletted!- éreztem lágy hangjából az őszinte szavakat. Olyannyira meghatottak szavai, hogy egy kis könnycsepp kihullt a szememből.
   - Én is veled szeretnék megöregedni, veled letölteni életem hátralevő részét! - egy kis puszit nyomtam az arcára. Mire feleszméltem már a lift belsejében voltunk, mivel semelyikünknek sem volt kedve még a 3. emeletre lépcsőzgetni. 
Amikor felértünk a számunkra megfelelő emeletre, Eric felkapott az ölébe, majd elindult velem az ajtaja felé.
   - Áááá Eric tegyél le! Bolond vagy!- kiabáltam nevetve.
   - Csak boldog! Mert te itt vagy nekem!- adott a homlokomra egy puszit.
Amikor elértük az ajtót, lerakott a lábamra, ezután a zsebéből elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Beléptem a már jól megszokott lakás belsejébe, majd a kanapéhoz lépve lepakoltam a cuccaimat. 
Amint ez megtörtént én is a táska sorsára jutottam, mintha ledobtak volna, úgy estem rá a kanapéra. Eric eközben bezárta az ajtót, kulcsra. A hangsúly a kulcson volt.
Miután befejezte az ajtó zárását, lassan és annál magabiztosabban fordult az én irányomba, majd a dzsekijét levéve, indult felém.
   - Hmm...van egy jó ötletem!- ért el engem és a derekamat közbefogta erős karjaival, épphogy csak pár milliméter választotta el a szánkat. 
   - Nem tudod, mennyire szeretem, ha ilyen közel vagy hozzám. Egyenesen leveszel a lábamról.- suttogtam felé vágyakkal teli hangon.
   - Én is szeretem. De ezt még jobban!- azzal elkezdte csókolgatni a nyakam.- Vagy ezt! - továbbra is folytatta.- Ezt annál inkább!- már az arcomat puszilgatta de a szám szélénél megállt és mélyen a szemembe nézett.- De ez semmihez sem fogható!- lekapott ajkaimra és az eddig szelíd és lágy csókokat most felváltotta az annál vadabb és forró vágytól égő csóközön. A nyelvének szabad utat engedve tért át az enyémbe, majd az enyémmel egyetemben hosszas csatát folytattak. Mindeközben Eric elkezdte levenni rólam a dzsekimet, majd a kezemet végigsimítva elért a csípőmig. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat kezdte el simogatni. Érintéseibe egész lényem beleremegett. Szememet becsukva élveztem minden egyes apró tapintását bőrömön. 
Megfogta a ruhadarab alját, majd lassan kezdte felfele húzni. A szívem bármennyire is akarta, hogy magáévá tegyen, de az eszem most erősebb volt a szívemnél.
   -Eric! - utasítottam rá, majd megvártam, hogy a szemembe nézzen, hogy látszódjon a komolyságom. - Ennek még nincs itt az ideje. Nem szeretnék semmit sem elkapkodni. Ugye megértesz?- titkon reméltem, hogy a válasz az lesz amit hallani akarok. Reménykedésem beigazolódni látszódott.
   - Persze, hogy megértelek! Igazad van. Ezzel még várhatunk. - arcomat kezével közbefogta, majd mélyen belenézett a szemembe és egy kis puszit lehelt a homlokomra. 

Nagy szerencse, hogy egy, ilyen önzetlen, kedves, tehetséges és tökéletes ember oldalán tudhatom magam. 
Levettem a magassarkút és elővettem a táskámból a rózsaszín nyuszis mamuszomat. Mikor felvettem, Eric előttem állt némán a papucsomra tekintve, majd elővette az Iphone-ját és lefényképezett, közben pusztult a nevetéstől. Odalépett mellém és megmutatta a képet. Nem tudtam leplezni magamat, én is elnevettem magam a látványtól. 
   - Ez lesz a háttérképem. Ha búslakodom, csak egy pillantás kell és egyből felvidulok. - fogta derekamat egyik karjával másikban pedig a telefont tartotta elénk és néztük. 
   - Hahaha..Szeretem ezt a mamuszt. Ne szóld le!- játszottam a sértődöttet.
   - Nem a mamusz miatt mondtam az iménti kijelentésemet. Helyesbítek! Ha búslakodom, csak egy pillantás kell a képre és máris felvidulok, mert TE vagy rajta! - imádom ezt a srácot! Mindig tudja, hogyan kell kiengesztelnie egy lányt. Erre nem mondtam semmit csak a mellhasára bújtam.

***
Már csak percek kérdése és megismerhetem a szerelmem családját.~ gondoltam magamba, mikor leparkoltunk Eric szülei háza előtt. 
Eric édesanyja, amint meghallotta, hogy egy autó parkolt le a ház előtt, egyből kijött elénk. Nagyon szimpatikusnak tűnt már az első percekben.
   -Szia anyu!- ment oda édesanyjához és megölelte. 
   - Szia kisfiam! - nagyon aranyosak voltak. Ez eszembe juttatta az én családomat, hogy mennyire hiányoznak. 
Én eközben Eric mögött maradtam kicsivel, majd Eric kitárta a kezét és bemutatott.
   - Anyu! Ő itt Alis, a barátnőm.- mosolygott rám, ezután az anyukája arcát figyelte.
   - Jó napot! Alisson Harris vagyok! Örülök, hogy megismerhetem! Eric már rengeteget mesélt önről!- nyújtottam a kezemet, amit szerencsére el is fogadott. 
   - Jaaj, hagyjuk ezt a magázódást! Tegezzük egymást rendben? Amúgy meg én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Hát. Nem csodálkozom, hogy Eric, annyit mesélt rólad. Most már megértem.- vigyorgott felém kedvesen és mintha egy kő esett volna le a szívemről, annyira megkönnyebbültem.- Fiam! Gyönyörű a kis barátnőd és felettébb tehetséges. - erre nem számítottam.
------------------
Ilyen lett, remélem tetszik. És bocsánat a késésért.
Puszii: Betty
UI: A díjat köszönööm szépeen! :)) Amint lesz időm ki is rakom.   

    

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! :) Alig várom a 2. évadot :) hamar legyen következő :D

    VálaszTörlés
  2. Szia fantasztikus lett a fejezet mint mindig.Egyszerűen imádom ahogyan írsz,ahogyan fogalmazol zseniális!!!!! :)
    Nagyon várom már a 2.évadot és remélem nem váratsz meg minket vele olyan sokáig!!!
    Így tovább nagyon klassz lett
    Siess a következő fejezettel!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó!!!!! Remélem minél hamarabb folytatódik!!

    VálaszTörlés
  4. Úristen!! Miattad hatalmas fan lettem!!! Imádom ezt a blogot!!!! Folytasd minél hamarabb lécci!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. szia!
    ez a történet állati tök szuper
    2 okbol is tetszik az 1. a barátnőmet kigyogyitotad 7 honapos betegségéből (jedward fan volt)
    2.nem hitem volna h 1 olvasmány ennyire bejön és lekött engem. léciiiii folytasd hamar már nagyon várjuk!

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    "Kicsit" elmaradtam a történettel, de most volt időm és elolvastam! Nagyon jó lett ez a rész!! Legjobban az tetszett, ahogy részletesen kifejtetted azt, amit Alis érez a csókok alatt! :)
    Csak így tovább, várom a folytatást!
    Puszi, Matthew ;))))

    VálaszTörlés
  7. szia mikor lesz új feji már nagyon várom imádom a blogodat és remélem nincs semmi gond :))))))) puszi: Betti

    VálaszTörlés