24. fejezet- Nem várt idegen és a nagy szembesülés.

Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy mostanában mindig ennyit kések. Az igazat megvallva most azért nem hoztam előbb mert adódtak kisebb nagyobb gondok.( Kórházban voltam.)
Na de itt a fejezet végre. Annyit még mondok, hogy most már ígérem sűrűbben hozom a frisst, ugyanis nekem már elkezdődött a nyári szünet :P 15-én még lesz a ballagásom utána Hawaii Dijie( vagy,hogy szokás írni) :DD Mindegy is. 
Az előzőekhez írt komikat elolvastam és úgy mint egy író társam is feltette ama kérdést, hogy válaszoljak-e rájuk??
Na most már tényleg nem szaporítom tovább a szót. Itt a fejezet! Kellemes olvasást mindenkinek!
Puszii: Betty

Szerelmemet nem csillapítja se eső, se szomorúság, mert itt vagy nekem mint örök boldogság! Miközben megbeszéltünk mindent az autóban Erickel addigra haza is értünk.  - Bejössz?- kérdeztem odafordulva hozzá.  - Csak egy pillanatra. Bármennyire is szeretnék veled maradni bármeddig de meg kell beszélnem a dolgokat Mollyval.- nyomott az arcomra egy puszit, majd bevetette azt a mosolyát. Igen azt a mosolyát aminek egy lány sem tud ellenálni.  - Rendben, majd valahogy csak kibírom.- játszottam a sértődöttet.  - De ma este még átjövök érted és ott alszol nálam, ha nincs ellene kifogásod.  - Úgy legyen. Na de menjünk be arra a kis időre, mert mindjárt megfagyok.- ugyanis Eric leállította az autót és vele együtt a fűtést is.  - Okés. De igaz csinálsz nekem olyan Alisson féle forrócsokoládét?- vékonyította össze szemeit és kezét keresztbe rakta.  - Hát persze! 2 forrócsoki rendel. 5 perc és kész....lenne, ha végre kiszállnánk.- nevettem fel és próbáltam kinyitni az ajtót de Eric egy hirtelen mozdulattal lezárta azt.  -Addig nem megyünk sehova, amíg nem kapok egy puszit.- már fenyegetőzik is...Még ilyet?!  - Válaszképpen csak egy kis puszit nyomtam az arcára.  - Csak ennyit érdemlek?- tette ő is a sértődöttet, majd kiszedett az arcomból egy kósza hajtincset és megcsókolt.- Na ez már mindjárt jobban tetszett.- nevetett fel.  -Azt mindjárt gondoltam. Na nyisd ki az ajtót, de rögvest, Eric!- utasítottam.  - Máris- máris. Ha szabad lesz?! - azzal megfogta a kezem ami az ajtó kilincsén lapult és levette onnan.  Kiszállt az autóból, majd megkerülve azt áttért az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. Segítésképpen kinyújtotta az egyik kezét, másikat pedig háta mögé csúsztatta. Kezét elfogadva szálltam ki én is a járműből. Rápillantva mosolyogtam hálám jeléül. Gyorsan besiettünk a házba és a kabátot levetve mentem egyből a konyhába. Már majdnem kész volt a forrócsoki az utolsó kiskanál cukrot is beletéve, mikor  egyszer csak megéreztem két kezet a derekamnál, majd az illető egy mozdulattal maga elé fordított.  - Héé! Vigyáázz! Majdnem kiöntöttem a csokikat.- meredtem rá.  - Hagyjad azokat!- vette ki kezeimből a bögréket az asztalra lerakta a pultra, majd lekapott ajkaimra. Az ő ajkai tökéletesen illettek az enyéimhez. Szabad utat engedve nyelvének, átvándorolt az én számba.  - Várj! A lányok bármelyik pillanatban beléphetnek a konyhába.- húzódtam el tőle.  - Egy: Láttak, sőt csináltak is ilyet. Kettő: Nincsenek itthon. De nem kell elmondanom hol vannak.- kuncogott ismételten, majd válaszomat meg sem várva felkapott a karjaiba és újra száját, számhoz tapasztotta. Így ment mindaddig, míg az oxigénhiány az utunkba nem esett.  -Szeretlek!-suttogta lihegve a fülemhez.  -Szeretlek!- küldtem vissza szívem üzenetét. - Sajnálom drágám. Nekem most mennem kell. Majd este jövök érted. Szurkolj, hogy minden rendben legyen Mollyval.   - Rendben. Szurkolok. Na de legalább a forrócsoki idd meg.- nyújtottam oda neki a forró nedűt.  -Igazad van!- azzal lehúzta egyszerre.- Nagyon finom volt.  - Na várj! Kikísérlek.- mentem a be-kijárat felé.- Siess vissza! Szeretlek.  -Oké! Én is szeretlek!- váltottunk egy búcsú csókot majd becsuktam az ajtót. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba egy kicsikét olvasgatni. Már az emeleten voltam, mikor meghallottam a csengőt.  - Mit hagytál itt Eric?- kiabálva futottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre nem Eric állt az ajtó másik felén, hanem egy srác. Egy srác akit már nagyon de nagyon régen nem láttam.  - Zayn?- kérdeztem lepődötten.  - Teljes életnagyságban.- vágott arcára egy rossz fiús mosolyt. Zaynt legutóbb 6 éve láttam. Kis kamaszok voltunk. Életem első nagy szerelme. Őt is itt Svédországban ismertem meg.  A családjával szoktak lejönni télen síelni. De mostanában nem voltak.  - Jajj de régen láttalak.- borultam vállára.- Gyere be!- álltam ki az ajtóból és beinvitáltam.  - Köszönöm, ezzel élek.- jött be az ajtón. Nem lepődtem meg a kinézetén. Most is ugyan olyan, mint 6 évvel ezelőtt volt.  Csak mostanra már egy igen helyes férfivé cseperedett.  A fekete felzselézett haj, fekete nadrág, ugyan ilyen színű bőrdzseki, egy fehér felsővel és egy barna Nike cipővel. Jól nézett ki meg kell hagyni.   -Foglalj helyet!- mutattam a kanapéra.  - Szóval, hallom te nyerted meg a svéd ABC-t. Ki hitte volna? A kis Alisből aki régen a Boci boci tarkát nem merte elénekelni közönség előtt, most ő lett a mostani legjobb női énekese.   - Igen. Hát azok az idők elmúltak. És veled mi a helyzet? Úgy tudom te is az énekesi pályára készültél. Mi lett a régi kicsi Zaynnel? Aki mostanra már érett férfivé cseperedett?  - Igen, én is az énekesi karriert űzöm. Egy bandában énekelünk a többi társammal. Szerencsére elég jól megy. Már a második lemezszerződést kötjük. Ha már itt tartunk. Egyszer nézz meg minket. Most itt turnézunk Svédországban. Gondoltam megpróbálkozom a régi házatokkal, hátha itt talállak és nicsak, megleltelek. És hadd ne mondjam, hogy te is eléggé megváltoztál. Csodaszép lettél. De most már sajnálom, hogy ilyen szép vagy.- pirult bele saját mondatába.  -És mégis miért?- kérdeztem értetlenkedve.  - Mert többé nem lehetsz a haverom. Mint régen.- igen- igen. Régen én inkább voltam fiúk közelében. Talán azért mert bennük jobban bíztam, vagy csak azért mert itt Svédországban nem igazán találtam a helyem a velem egykorú lányok között. Persze a legjobb barátnőm akkor is már Tina volt. De akkor ő sajnos nem volt ott.  - Óóó...vagy úgy. Hát....de azért köszönöm és köszönöm a meghívást is. Majd szólj, hogy mikor és hol lesz koncertetk és akkor majd egyeztetünk, hogy jó- e nekem stb.   -Rendben. Amúgy a koncert az január 2-án lesz Stockholm plázájában.  -Okés, észben tartom.- biccentettem előre a fejem.  - Amúgy az az ürge ki volt aki az imént száguldott el a BMW-jével? Mármint azt már hallottam tőled, hogy valami Eric.  - Ő a barátom. Svédország leghíresebb énekese és már majdnem egész Európában is híres.- feleltem egyszerűen.  - Jaaa ő az az Eric Saade??- nem értettem miért mondja így.  - Igen ő az. Netán ismered?- kérdeztem tőle egyre kíváncsibban.  - Igen, volt hozzá szerencsém. De ez hosszú történet. Most pedig nekem sajnos mennem kell. Majd összefuthatnánk még.- állt fel a kanapéról.  - Jól van. Persze, majd még egyeztetünk és akkor megbeszélünk egy talit. Örülök, hogy megint láthattalak.- sétáltunk az ajtó felé.  - Én is örülök. Na akkor majd beszélünk még. De a telefonszámodat elkérhetném? Csak mert nincs meg.  -Persze.- lediktáltam neki a számot majd két puszival elköszöntünk egymástól.  /Eric szemszöge/ Mollyval egy kis kávézóba beszéltem meg a találkozót.  Már egy jó ideje várok de még mindig sehol senki.  Már a 2. bögre teámnál tartottam , amikor úgy éreztem ,hogy feladom. Megfordultam és szemben álltam a nővel akire idáig vártam.  - Csak, hogy itt vagy már.- ejtettem ki számon gúnyosan.  - Ne haragudj a késésért. De még kipakoltam a cuccaimat a régi lakásomba.  -Örülök,hogy nem a közösbe. Na de akkor üljünk le.- húztam ki neki a széket, nem mintha megérdemelte volna.  -Köszi.- köszönte meg halkan, majd leült.  -Nos, akkor beszélgessünk egy kicsikét. Kezdhetnéd máris Codynál.- mosolyogtam rá pimaszul.  -Figyelj Eric, tudom, hogy most csak egy rossz ribancnak nézel de engedd, hogy megmagyarázzam.  -Na-na ácsi. Én nem nézlek semminek, csak szeretném tudni mi történt. Tessék, meg van engedve. Mondhatod!- adtam át a szót neki.  - Hiszen tudod, hogy nem jöttünk ki mi már együtt. Már nem éreztem azt a bizsergést amit akkor éreztünk amikor szerelmesek voltunk. És ezt nem csak én éreztem így, hanem te is.  Nem igaz? De Codyval végre megint boldog lehetek.- kezdett bele mondókájába.  - De így van. De akkor el is mondhattad volna, nem pedig kisgyerek módjára eltitkolni. Felnőtt emberek vagyunk az istenit Molly.- már fakadtam ki magamból.  -Tudom és meg is értem, hogy dühös vagy rám, Eric.-nézett maga elé az asztalra.  - Tévedsz Molly. Egyáltalán nem haragszok rád. Csak rosszul esett, ennyi az egész.  - Nagyon sajnálom. De remélem azért a barátságunk megmarad. Még,ha nem is leszünk puszipajtások de nem szeretném, ha nem is szólnánk egymáshoz.- nézett rám kimeresztett szemekkel.  -Majd még meglátjuk. De van még nekem is egy mondanivalóm.- tértem rá a lényegre.  - Tied a szó Saade.- mutatott rám.  - Szóval. Nem fogok magyarázkodni elmondom kerek perec.  -Mondjad már!- türelmetlenkedett Molly.  - Na, annyi a lényeg,hogy én és Alis egy pár vagyunk. ------------------------------------------ Na milyen lett?? Szerintetek milyen reakciót fog kiváltani ez az információ Mollyból? Szerintetek jó volt a párbeszédes része vagy nem. Szerintetek lesz köze még az eseményekhez Zaynnek? Írjátok le azt amit gondoltok a fejiről akár komiba, akár chatbe. Puszii: Betty