Puszii:Betty
A barát az egyetlen személy,aki ki tudja javítani a hibáidat.-de van annyi esze,hogy meg sem próbálja
Nagyon örültünk amikor Emma belépett a házba.Miután levette a kabátot,és minden olyan dolgot amire idebent nem volt szüksége,megmutattam a ház összes zeg-zugát.Megmutattam neki a hálószobáját is és,ahogy láttam nagyon tetszett neki.Egyből lepakolta a bőröndjeit és siettünk le a földszintre.
-Jaj lányok nagyon hálás vagyok nektek,ha ti nem lennétek akkor nem is tudom,mit kezdjek magammal.-hálálkodott miközben egy könnycsepp futott végig az arcán.
-Ugyan már!Barátok között ez természetes.-vigasztaltuk elkeseredett barátnőnket.
Beszélgettünk pár percig aztán megcsörrent a telefonom.
-Szia!Eric vagyok!
-Szia Eric!Na,megtudhatnám,hogy mikor kaphatom vissza a sálamat?-érdeklődtem gúnyosan.
-Hát az ma este kiderül,ha eljössz velem a koncertre akkor minden további nélkül megkapod,de ha nem...tudod mi lesz!-nem láttam de szinte teljesen biztos voltam benne,hogy egy huncut mosolyt húzott az arcára.
-Te most fenyegetsz?-kérdeztem tőle viccelődve.
-Annak is mondhatjuk.Na de eljössz vagy nem?-kérdezte türelmetlenül.
-Igen elmegyek,de csak a sál miatt.-húztam tovább az agyát.
-Ez most fájt!Azt hittem azért jössz el velem mert ellenállhatatlan vagyok.-játszotta a sértődöttet.
-Igenis ellenállható vagy!Törődj bele.Na de mikor találkozzunk és hol?
-Elmegyek érted!17:30-ra ottvagyok.Na bocsi de nekem még el kell intéznem valamit.Szia
-Rendben szia!
Amit leraktam a készüléket egy orbitálisan nagy mosoly szökött az arcomra.
Úgy láttam ez Tinék figyelmét sem ütötte el.
-Jól van Alis!Ettől a perctől kezdve megkíméllek a faggatózásból,ugyanis és már egy komoly egyéniség vagyok.-furcsa módon szinte én is elhittem.
-Huhh Tina!Nem hittem volna,hogy ezt a percet is megérem.-döbbenten jelentettem ki.
-Hát látod.
-Na én mentem készülődni az estére!-direkt csináltam,látszott Tinán,hogy nagyon furdalja a kíváncsiság de tudta türtőztetni magát.
Felmentetem,gyorsan kiválasztottam a koncertre megfelelő ruhát,majd elmentem lezuhanyozni.Kiszálltam a zuhany alól,megtörölköztem,felöltöztem,kivasaltam a hajam,majd fogat mostam.Most egy kicsivel sötétebb árnyalatú sminket raktam magamra.Mire elkészültem 16:53 volt így egy kicsit lehuppantam a kanapéra és ott vártam,hogy teljen az idő.Kicsit elbambulhattam,mivel nem hallottam a kocsi dudáját.Emma szólt,hogy jöttek értem.Szerencsére a koncert bent volt így nem kellett annyira felöltöznöm.A nagy kabát helyett csak egy vékony szövetkabátot és a csizma helyett csak egy sima converse cipőt vettem fel.Gyorsan kimentem,mert nem akartam,hogy sokáig várakozzon Eric.Ő már ott állt az autónak támaszkodva.(Nagyon dögösen volt felöltözve meg kell hagyni)
-Wow!De gyönyörű vagy!-ámultan mért végig.
-Neked is szia!És köszönöm szépen.-lehajtottam a fejem mert nem akartam,hogy lássa miközben elpirulok,de nem sikerült.
-Jah bocs szia!Amúgy nem akartalak zavarba hozni csak nem szeretek hazudni arról ami igaz.-már megint azt a rossz fiús mosolyát villantotta
-Ho...honnan veszed,hogy zavarba jöttem?-kérdeztem,mintha azt sem tudnám,hogy miről beszél.
-Óó értem!-törődött bele megjátszva.
Egyre közelebb jött és tágra nyitotta a karját,hátha megölelem.Én nem tudtam ellenállni a csábításnak,úgyhogy megöleltem.Aztán egy huncut nevetésbe kezdett.Nem tudtam mi,olyan nevetséges.
-Látod-látod!Mondtam,hogy nem tudsz nekem ellenállni!-tört ki belőle a nevetés.
-Ez szimplán csak egy köszönő ölelés volt!Ugyan olyan,mintha csak kezet ráztunk volna.-próbáltam meggyőzni.
-Jól van!
Már szálltunk volna be az autóba de a hangját elváltoztatva még odasúgta a fülembe,hogy akkor is ellenállhatatlan vagyok.Én erre már nem mondtam semmit csak nevettem.
-Jut eszembe!A sálamat megkaphatom?-fordult vissza türelmetlenkedve.
-Azt majd megkapod,mert ha most odaadnám akkor nem jössz el velem és ezt nem akarom de most ülj be az autóba,mert elfogunk késni.-én erre nem tudtam mit mondani,mivel olyan csillogó szemekkel nézett rám,mint egy kisgyerek amikor megkapja élete legjobb játékát.
Azzal a lendülettel beültem az anyósülésre,Eric pedig a kormány elé ült.
Utaztunk egy darabig,de egy árva szót sem szóltunk egymáshoz,mindaddig míg..
-Honnan veszed?-kérdeztem egyszerűen.
-Mit honnan veszek?-kérdezett vissza kérdésemre.
-Hát,hogy elmennék miután visszaadod a sálamat.
-Nem tudom!Ezért szeretnék veled többet lenni,hogy megismerjelek.
Az elkövetkezendő pár perc ismét csendben telt el.Végre odaértünk a koncert helyszínére ami Stockholm legnagyobb plázájában volt.Csak úgy gyűltek az emberek a koncert látogatóinak kialakított helyre.Ericcel besétáltunk az épületből és én a színpad elején találtam magamnak helyet,miközben Eric elment valahova...gondolom felkészülni.Hirtelen az összes lány nagy sikítozásba kezdet,hát persze,hogy a két lábon járó tökély miatt.Gyorsan felugrott a színpadra és elkezdte a Popular című dalt énekelni,amit persze csak azért tudok mert bemondta milyen dalt énekel elsőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése