14.fejezet.-Kalamajka.

Sziasztok!Fent van a 14.fejezet.Remélem ez is tetszeni fog.Az előző komiknak nem kiséé örültem meg.Ennyi komit még nem kaptam.Szeretném,ha ehhez a fejihez is kapnék legalább ennyit.

Puszii:Betty



,,Emlékezz....Ne bánd meg azt amit tettél,mert amikor megtetted akkor BOLDOG voltál."

Próbáltam kerülni Eric tekintetét de ez sajnos nem sikerült.Amikor már beszédre nyitotta a száját,egy orvos lépett be az ajtón.

-Alisson Harris?-kérdezte az idős orvos.

-Igen.én vagyok.

-A barátja örülhet,ugyanis csak egy kis ájulás volt,semmi más,de még megfigyelésképpen egy éjszakára benntartjuk.

-Ő nem a bará...-folytatni akartam de Eric szokás szerűen belevágott mondandómba.

-Nagyon szépen köszönjük.Örülök,hogy nincs semmi baja Alissonnak.-vetett rám egy csibész mosolyt.

Amint az orvos kiment,egyből elvetettem kijelentésemet,miszerint nem fogok Erichez szólni.

-Mire volt jó ez az egész?Miért nem becsülöd meg azt amid van?

-Mire gondolsz?Én megbecsülöm azt amim van.

-Miért hallgattattál el?Tudtommal Molly a barátnőd.Jut eszembe,miért nem mondtad el a barátnődnek a teljes igazságot?Hogy ismerjük egymást?Nincs semmi abban,ha elmondod neki milyen viszonyban voltunk egymással,mert a barátságot nem kell elhallgatni szerintem.

-Igen csak barátok!-erre a mondatra lehajtotta a fejét és a földet fürkészte.-Csak azért nem mondtam el neki mert nem akartam,hogy Mollynak akár egy kicsi kételye legyen.Ő már csak ilyen,

-Mondhatom szép mennyire megbizol benne.De most kérlek menj el,szeretnék kicsit pihenni.

-Jólvan kint leszek.Pihenj jól.-olyan lágyan és tiszta szivvel suttogta ezeket,hogy majdnem megtörtem.Legszivesebben vissza hivtam volna,és nem engedtem volna el soha többé.

Eric kivonult az ajtón és,amint csukódott az ajtó,könnyezni kezdtem.

Próbáltam kicsit elszunditani de nem ment,úgyhogy csak feküdtem az ágyon és gondolkodtam.Eszembe jutott amit Molly mondott.Azt mondta,hogy a barátját Ericnek hivják.Nem is gondoltam arra,hogy az az Eric.Sok ideig elmélázhattam,mert amire észheztértem besötétedett,annak ellenére,hogy tél van.Kicsit sétálni akartam,úgyhogy felálltam és egyenest az ajtóhoz mentem.Kinyitottam az ajtót és egy idegen személybe botlottam.Magas,barna hajú-szemű fiatal srácot véltem felfedezni.Nagyon kifinomult és sármos egyéniségnek látszódott.

-Jajj ne haragudj.-vette felém egy gyönyörű mosolyt.

-Ugyan,semmi baj.

-Nail!-mutatkozott be és a kezét nyújtotta.

-Alisson.-mutatkoztam be én is.Elkezdtem volna beszélni de egy ismerős hang megzavart minket.

-Alis,drágám!Gyere vissza a szobába.-utasitott Eric,amin nem kissé lepődtem meg.Mi az,hogy drágám?

Kezemnél fogva húzott vissza a szobába.Egybúl letámadtam,hogy mi a fene folyik itt.

-Nem igaz már!Az embert már ismerkedni sem hagyod?Egyáltalán mi az,hogy drágám?

-Csak meg akartalak óvni egy igen bunkó embertől.Csak azért mondtam,hogy leszáljon rólad.-hallottam beszédében egy kis féltékenységet is.

-El tudom dönteni,hogy kivel beszélgetek!Nem kell óvnod.Nem vagy te senkim,hogy megmond mi a jó nekem és mi nem!-olyan szavakat vágtam a fejéhez,hogy még én is megbántam.

-Tudod mit?!Azt csinálsz amit akarsz,csak ne lepődj meg,ha már mindenki ellened szegül mert ilyen makacs vagy!-láttam az arcán egy kis fájdalmat és aggódást.

-Igazad van!Makacs vagyok!De létszives hagyj engem mostmár békén,foglalkozz Mollyval.Nagyobb szüksége lenne rád.

Vissza feküdtem a takaró alá és próbáltam aludni,igy megkértem Ericet,hogy menjen haza.

Most igen hamar elaludtam.

Fáradtan keltem reggel,de amint megláttam Ericet a fotelben felcsillant a szemem.Felültem és mebizonyosodtam arról,hogy nem csak álmodom-e.Az énekes a nyöszörgésemre felkellt és egyből jött felém.

-Szép vagy amikor alszol!Hogy aludtál?-kérdezte aranyos mosollyal.
-Nem nekem kéne udvarolnod!!Amúgy köszönöm jól.-mostmár nem voltam annyira durcás mint tegnap,de lehet,hogy csak azért mert még kómás voltam.
-Ez csak egy megjegyzés volt.Álmodtál valamit?-kérdezte kisgyerek módjára.
-Igen!De nem mondom el mert akkor nem fog teljesülni.-hazudtam,nem álmodtam az ég adta világon semmit.Csak az agyát akartam kicsit húzni.
-Óó.Hát jó.Amúgy lassan öltözhetsz.Mingyárt hazaviszlek.A lányok sajnos..hogy is mondjam.Elvoltak tegnap a barátjaikkal és csak hajnalban mentek haza,igy nagyon kimerültek és nem tudnak bejönni.Mollynak pedig el kellett utaznia kis időre.Tudod,a pop szakma.Hamarosan te is ezt fogod csinálni.-csak úgy folytak belőle a mondatok.
-Ahha,értem.Na akkor én megyek is felöltözni.Addig létszives menj ki.-már kifele volt az ajtóban amikor szóltam.
-Jah és nem muszáj hazavinned!Haza találok egyedül is.-de mintha csak a falhoz beszéltem volna,mert se szó se beszéd kiment az ajtón.
Elkezdtem felöltözni,a fogamat megmostam,a hajamat lófarokba kötöttem.Sajnos itt nem volt valami elkápráztató a zsuhanyfülke,úgyhogy a zuhanyzást otthonra terveztem.Szép lassan készenlettem és már indultam is ki az ajtón,amikor Eric visszarángatott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem meglepődötten.
-Ittvan egy csomó riporter.Megláttak amikor várakoztam idekint.Valaki rám küldte őket.-hallatszott az idegesség hangján.
-Remek.De én haza akarok menni.Én nem vagyok a riportereknek egy érdekesség.Vegyél fel napszemüveget meg kapucnis pulcsit és el van intézve.
-Ha az olyan egyszerű lenne.De próbáljuk meg.-kimentünk az ajtón és egy halom riporter állt elöttünk.Megpróbáltunk minél gyorsabban kijutni a tömegből de ez sajnos nem igazán jött be.
-Eric!Ő az új barátnője?Mollyval mivan?-nem hagyták szegényt szóhoz jutni az emberek.
-Bocsánat,nem nyilatkozom.
-Ön kicsoda?Talán a popsztár új barátnője?Mióta vannak együtt?-kérdezték tőlem.
-Nem nem vagyunk együtt.-végre sikerült elérnünk a kórház bejáratához ahol a biztonsági őrök lefoglalták a sajtót.Szaladva mentünk az autóhoz.Amikor beértünk Eric próbálta elinditani a járművet de nem sikerült neki.Eric rémült tekintettel nézett szemembe.Majd megpróbálta mégegyszer és hál'istennek mostmár sikerült.Elindultunk haza és amikor már az ajtón akartam belépni egyszer csak....