25 fejezet- Mi történik? ( 1. rész)

Sziasztok! 

Végre sikerült meghoznom a fejit. Ehhez nincs semmi hozzáfűzni valóm. Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást mindenkinek!

Puszii: Betty
UI: Nem tudom hallottátok- e már Eric új számát. Szerintem fantasztikus.... :DD 

Tone Damli feat. Eric Saade- Imagine

Az előző részek tartalmából

   -Szóval. Nem fogok magyarázkodni, elmondom kerek perec.

   - Mondjad már!-türelmetlenkedett Molly.

   - Na, annyi a lényeg, hogy én és Alis egy pár vagyunk.

/Molly szemszöge/

Mikor Eric bevallotta, hogy akit mostanában megismertem lánnyal együtt vannak kicsit meglepődtem.

   - Hahó, Molly! Minden rendben van?- kérdezte Eric, mert egy kicsit elbambultam.

   - Ne haragudj! Mit is mondtál? -próbáltam figyelni rá de mindig csak az az egy mondat járt a fejemben: "Én és Alis egy pár vagyunk".

   - Azt mondtam, hogy próbáljuk meg ezt a témát felnőttek módjára kezelni. Én elfogadom, hogy ti Codyval együtt vagytok, én pedig szeretném, ha te is elfogadnád a mi kapcsolatunkat Alissel. Menni fog?- mondta el ismételten azt amit az előbb az agyam nem engedte, hogy "meghalljak".

   - Őő...Igen...Persze....Szerintem is az lesz a legjobb. Mikor jöttetek össze?- mekegtem össze vissza, majd kíváncsiságomnak eleget téve rákérdeztem a dologra.

- Az teljesen mindegy. Ennyit szerettem volna elmondani. De nekem most még dolgom van és énem akarom, hogy Cody miattam várjon rád. Na szia.- elköszönt közbe kirakta az asztalra annak az árát amit elfogyasztott. 

Az időérzékem elveszett és amikor feleszméltem ránéztem a telefonomra és látom, hogy 3 nem fogadott hívás volt és egy üzenet, ami mind Codytól jött.

Megnyitottam az üzenetet és elolvastam.

"Mi történt ? Próbáltalak hívni de nem vetted fel. Remélem nem komoly dolog miatt. Siess haza! Csináltam vacsit és majd aközben megbeszéljük, hogy mi történt Saade-val. 

Szeretlek!     /Cody/"

   -Saade-val. - suttogtam magamba és azon töprengtem, hogy már semmi nem lesz az mint régen. Remélem Alisonnal még nem veszett kárba a barátságunk, akármilyen problémába is kerültünk. Az idő folyamán nagyon megkedveltem ezt a lányt és nem haragszok, amiatt ami történt közöttük Erickel. 

Lassan észbe kaptam, felálltam a helyemről és beültem az autómba. Egyenesen Cody háza felé vettem az irányt. Miközben vezettem megszólalt a telefonom. Gyorsan átraktam fülesre és máris hallhattam mit akar az illető.

   - Halló, tessék? Itt Molly Sandén!- csak azért mutatkoztam be mert ez a munka telefonom.

   - Örvendek! Itt Lewis Teshut. Szeretnénk önnel és Eric Saadeval egy közös interjút készíteni. Számíthatunk magukra? A felettesem még felhívja Mr. Populart és megbeszélünk egy időpontot. 

- Hát. Az az igazság, hogy ma már van egy interjú felkérésem és be kell valljam, nagyon elfáradtam az út során szóval ez az egy tv adás is katasztrófa lesz. Majd talán máskor.- öcsém de elegem van már ebből. A hírnévnek ez az egy átka van, nincs nyugta az embernek.- Most, ha megbocsájt le kell raknom, mert éppen vezetek. További szép napot.- válaszát meg sem várva nyomtam ki a fülesen és megkönnyebbülve fújtattam egyet. Este 8-kor lesz az interjú, tehát még van egy kis időm szusszanni, na meg a vacsi. Erről jut eszembe. Én az autóval már vagy úgy 5 perce állok egy helyben a háztömb előtt. Gyors léptekkel siettem fel az ötödikre, miután felértem megálltam az ajtó előtt és gondolkodtam. Ezen a mai egy órán Erickel.  Talán ez volt az utolsó beszélgetésünk, de remélem az ellenkezője fog beteljesülni. Na de most már ideje lenne bemennem.


/ Alisson szemszöge/


A gyomromgörcsben áll. Vajon minden rendben lesz Mollyval, ahogyan Eric állította, vagy talán attól kell rettegjek éjjel, hogy nem e tör be hozzám egy bárdkéssel, annak céljából, hogy leszúrjon. Ááá....Annyira azért ő sem lehet ilyen. És ha mégis?? 
   -Alisson ezt verd ki most azonnal a fejedből! Ha Eric azt mondta, minden rendben lesz , akkor az úgy is van.- szép, már magamba beszélve járkálom fel alá a szobámat.- Fel is hívom! Igen ez lesz a megoldás.- azt hiszem diliházban fogok kikötni, ha tovább folytatom a magamhoz beszélést.
3 csörgés után felvette....szerencséjére.
   -Szia szivem! Nemsokára ott vagyok érted! - köszöntött megnyugtató hangnemben és máris szebbé tette a napomat.
   -Szia! Ha tudnád, hogy most mennyire megkönnyebbültem. Na, hogy ment Mollyval?- tértem egyből a lényegre.
   -Azt majd elmesélem. Pár perc és ott vagyok. Utána elviszlek valahova. De ne kíváncsiskodj, úgy sem mondom el! - háát...ez...ez...felháborító. Honnan veszi, hogy kíváncsiskodnék?! Najó, szoktam. De ez mellékes. Már annyira fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi történhetett a svéd régi románcai között.
   - Jól van szerelmem , várlak. Na megyek bepakolni egy két cuccot , ami szükséges lehet. Na szia, szeretlek!
   -Én is szeretlek, szia!- köszöntünk el egymástól, majd a szekrényemhez akartam lépni de ez kicsit rosszul sült el. Ugyanis az ágyon ültem törökülésbe és, amikor a lábam leért a talajra, nem számítva, elzsibbadt a lábam és kicsit-nagyot esve öleltem át a padlót. Ha láttam volna magamat biztos ugyanitt kötnék ki, de akkor már a nevetéstől.
Mikor elegendő erőt éreztem magamban, megkíséreltem, hogy felállok a földről és csodák- csodájára sikerült a felállás. Most büszke voltam magamra. Na igen, a szekrényemhez akartam menni. Így hát most baleset nélkül odavánszorogtam a gardróbom elé és válogatni kezdtem a ruhákat. Gyorsan kiválasztottam a mostanra megfelelő öltözéket, ami egy szürke csőnadrágból, egy hosszú ujjú fehér buggyos felsőből, és egy fekete rövid szárú telitalpú csizmából állt. Ezeket egy székre kiraktam, majd holnapra is tettem be néhány cuccot egy táskába, na meg estére a szokásos dolgokat. Például, fogkefe, fogkrém, pizsama, törölköző stb. Na, a szükséges dolgok a helyükön, már csak le kell zuhanyoznom. Kíváncsi vagyok, hova megyünk de remélem nem kell nagyon kiöltözni. Elindultam a fürdőszoba felé de egy ajtócsapódásra lettem figyelmes. Félve lopakodtam le a lépcsőn. Mi van, ha Molly az? Vagy netán egy betörő?!  Kezembe fogtam egy párnát és azzal lépkedtem tovább. Leértem a lépcsőn és néztem előre de nem láttam egy lelket sem. Míg nem valaki megkocogtatta a vállamat, mire ijedtemben egy hatalmasat sikítottam és megfordultam e szerencsére csak drágalátos barátnőm volt az, aki már pusztult a nevetéstől a kinézetem miatt. Meg is értem. Nem minden nap lát az ember egy tök idiótát aki egy pihe-puha párnával akar leütni egy nem létező betörőt, vagy éppen a pasidnak az exét.  Persze az nem jutott volna az eszembe, hogy hárman lakunk ebben a házban és akármikor hazajöhet valamelyikük. Nem, Alisson Harrisnek kombinálnia kell zagyvaságokat. 
   -Öhm, Alis?! Minden rendben??  Mert az igazat megvallva, elég zavartnak látszol.- mondta ki Emma, az igazságnak megfelelően.
   - Huhh...a szívbajt hoztad rám. Nem igazán. Eric ma mondta el Mollynak az igazságot. Nagyon kiváncsi vagyok mit szólt hozzá. - fújtam ki magam, közben leültünk a kanapéra. 
   - Nyugi Alis, nincs semmi gond. De, ha valakit le akarsz ütni akkor szerintem kicsit nehezebb dolgot kell találnod. Mert, hát az ott nem igazán megfelelő . - mutatott barátnőm a párnára, mire mindketten hangos nevetésbe törtünk ki. 
   - Tudom, legközelebb megfogadom a tanácsodat. De most már megyek is készülődni tényleg. Eric bármelyik pillanatban megérkezhet. - amint kimondtam, máris csengettek. Hát szegénykémnek kicsit várnia kell. 
   -Hagyd csak! Majd én kinyitom. - sétált Emma az ajtóhoz, miközben én már  a lépcső út felét megtettem.
   - Köszönöm. Mond, hogy pár perc és itt vagyok. - kiabáltam le.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a már előre kikészített ruháimat, a hajamat szabadon hagytam, majd egy kis sminket raktam magamra. Remélem nem valami elegáns helyre akar vinni mert nem igazán öltöztem ki.
Amikor késszé nyilvánítottam magamat, fogtam a táskámat és lerohantam, szó szerint a lépcsőn.
   - Jujj, ne haragudj. Már itt is vagyok.- nyomtam szájára egy puszit, mikor leértem és megláttam. 
   - Ezért megérte várakozni.- mért végig szemével, majd füttyentett egyet. 
   - Te sem panaszkodhatsz. - mutattam rá én is. Nevetett egyet majd rátért a lényegre.
   - Na de mehetünk? -kérdezte udvariasan, majd karját kinyújtotta , annak érdekében , hogy úriember módjára maga elé enged.
   - Persze. - elmentem előtte, majd csibész mosollyal visszafordultam és egy kis puszit loptam tőle. Emmáról el is feledkeztem. Ő végig nézte az egész kis játékunkat a konyhapultnak dőlve, fejét kezével megtámasztotta és nagyokat sóhajtva mosolygott a történteken. Ezt a reakcióját Erickel nagyon megmosolyogtunk. Kis aranyos volt.


Levettem a fogasról a szövetkabátomat, felvettem, majd elindultunk az autó felé. Beültünk mindketten és Eric beindította az autót.
   -Nos, mi is volt az a párnás akció? - ihh, most lebuktam. Emma, még számolni fogunk ezért.
   -Ááá, csak egy kis semmiség! Megijedtem , mert becsapódott az ajtó és senki semmilyen életjelet nem adott. És mást nem találtam. - röviden elmondtam az egészet.
   - Ugye, nem hitted azt, hogy Molly az? - nézett rám egy pillanatra és szemében csillogást véltem felfedezni. De ez nem az a fajta csillogás, amit én megszoktam. Ez inkább a bűntudattól volt.
   - Nem , dehogyis. Csak megijedtem tényleg, ennyi az egész.- simítottam meg arcát, amire ő egy kis mosolyt halászott elő. - Na és, hogy sikerült a beszélgetés?- kérdeztem rá, mert már alig bírtam magamba tartani.
   - Jól, nem pattogott. Kicsit ledöbbent de aztán felfogta. Mondtam neki, hogy kezeljük felnőttek módjára a dolgot, hogy én elfogadom, hogy ő Codyval összejött, ő pedig fogadja el, hogy mi ketten együtt vagyunk. Egyet is értett velem. Szóval, aggodalomra nincs ok.- kacsintott rm, majd ismét az utat figyelte. Már egy ideje utaztunk, így a másik dologra is rákérdeztem ami nem hagyott nyugodni.
   - És hova megyünk? - fordultam oda hozzá és pajkosan mosolyogtam. 
   - Nem felejtettem ám el a fogadásunkat. - vetett rám egy hatalmas fogas mosolyt. Elolvadok ilyenkor. 
   - Óóó pedig már reménykedtem. De ez, hogyan kapcsolódik a kérdésemhez? - értetlenül néztem rá. 
   - Azt mindjárt megtudod. De ezt kötelező lesz megtenned! - megállt az autóval, majd az orrom hegyére egy kis puszit nyomott és kiszálltunk az autóból.
   - Eric, kezdesz megfélemlíteni. - amikor megláttam az épületet kicsit ismerős volt de nem jutot eszembe, hogy honnan. 
Eric megfogta a kezemet és befele húzott az épületbe. Amikor beértünk teljes körforgást véltem felfedezni az épületben. Mindenki tett-vett és mindenki megilletődött mikor Ericet meglátták.
   - Jó napot Mr. Saade! Tomas úr már várja magukat.- jött oda hozzánk egy harminc körüli nő, majd mutatta, hogy kövessük. Míg végül egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt megálltunk. Kinyitotta, majd Eric még mindig karomnál fogva húzott. Beléptünk a nagy helyiségbe, ami nem volt más mint egy hatalmas stúdió. A lábam nem tudott egy lépést sem tenni. Erre mondják azt, hogy földbe gyökerezett a lába valakinek. Eric visszanézett rám, majd szemeivel rám nézett és így már nem is féltem annyira. 
   - Mehetünk? -kérdezte halkan, mire én csak bólintottam egyet és továbbindultam.
   - Eriiiic! Üdv újra itt! - jött oda egy ismerős figura, igen, Tom volt az. Már megismertem. 
   - Hellóó öreg! Köszi. Igaz, hogy nem rég jártunk itt de én is örülök neked. - karolták át egymást, mindketten nevetve. Én is elmosolyodtam a látványon. 
   - Szervusz Alisson! Örülök, hogy ismét látlak!  Gratulálok a sikeredhez! - jött oda hozzám, majd engem is megölelt. 
   - Szia! Én is örülök, és köszönöm. - fogadtam őt széles vigyorral Tomast. - De most már megtudhatnám, hogy mit keresek én itt? 
----------------------------------------------------------
Na, milyen lett?? Szerintetek Erc miért vitte oda Alissont? És mi ezzel a terve ?
Várom a véleményeteket.
Puszii: Betty