26. fejezet-Saade karácsony (1.rész)

Sziasztok!

Na itt vagyok! Szerencsére a rendszert megjavították, úgyhogy ma fel is raktam a fejezetet.  
Ugye, azt mondtam, hogy nem folytatom a blog írását de egyszerűen nem megy. Mindig találok újabb és újabb ötleteket, hogyan, s miképp folytassam a történetet. Szóval, ha nem is olyan sűrűn hozom, abban biztosak lehettek, hogy folytatom. Egy kedves írótársam szavaiból idézem ~ Amit elkezdtünk nem szabad abbahagyni ~ és ezt be is fogom tartani. Igaz, lesz amikor már csak pár fejezet választja szét az egész történetet de szeretnék majd egy második évadot. Nem tudom ki örül neki, avagy ki nem de fogom folytatni. 

Nos, gondolom elegetek van a sok rizsázásból de ezt fontosnak tartottam elmondani. Köszönöm az előzőekhez kapott megjegyzéseket, mind- mind telis tele volt kedvességgel. 

Na puszi nektek! :)

R.I.O feat. Nicco -Party Shaker 

Az autó út a stúdiótól Eric lakásához nem kell sokat menni csak éppen egy piros lámpa keresztezte a gyors hazamenetelt.

   - Ha a családod fele annyira aranyosak, mint te, akkor nem lesz gond szerintem. Feltéve, ha szimpatikus leszek nekik. Nagyon remélem.- tettem keresztbe ujjaimat. 
   - Óóó...szóval aranyos vagyok?-  Hát...Phibie most éli a tinédzser korszakát, úgyhogy szerintem lesz közös témátok, ezzel a ruhákra és a pasikra értettem, de remélem, hogy az utóbbit csak rám pazarlod.- nevetett fel.- Najó, Lináról csak annyi, hogy imádunk egymás idegeire menni. Úgyhogy, hogyha sértegetnénk egymást azt nem komolyan gondoljuk, nehogy megijedj. A többiekről majd személyesen alkotsz véleményt.- kacsintott rám, majd elindultunk. Az ablakból  láttam, hogy lassacskán besötétedik. 
   -Ahha, rendben. Azt hiszem rá kell gyúrnom a holnapra. Nagyon izgulok! Linától félek, a szüleidről nem is beszélve. Az első benyomás a legfontosabb. - dőltem hátra az ülésen és becsuktam a szemem, elképzelve a fogadtatást.
   - Tudod, hogy nagyon aranyosan nézel ki, mikor izgulsz? - vetette be azt a százkarátos mosolyát.- De nem kell félned! Én itt vagyok és itt is leszek melletted mindig! Ezt soha ne felejtsd el! - váltott komolyabb hangnembe, miközben megérkeztünk a célpontunkhoz. A szavai olyan melegséggel járta át egész bensőmet, hogy majdnem ott helyben olvadtam el. Valamit kell tennem ez ügyben, hogy ne égessem magam előtte......Várjunk csak! Hülyeségeket beszélek...Ilyen a szerelem és ezzel nem lehet semmit tenni.
   - Igen, tudom. Köszönöm!- tudtam, hogy ezt nem kell megköszönnöm de szívemből jött. A válasz nem úgy jött, amire számítottam, hanem egy jóval nagyobb dolgot kaptam. Hirtelen megéreztem forró, lüktető ajkait az enyémen, szabad utat engedve ezzel kutakodó nyelvének. Az egyik keze az arcomon lapult, míg másikkal a derekamat tartotta. Mikor az oxigénhiány közénk állt szétváltunk, majd egymás szemét fürkésztük. Az a gyönyörű barna szemek úgy csillogtak, mint az égen a legfényesebb csillag.
   - Gyönyörű vagy!- mosolygott rám.- De ezt inkább odafent folytassuk.- kacsintott rám, majd egy csibész mosoly húzódott arcára. Vajon ezzel mit értett? Mivel még mindig az autóban ültünk, kiszálltunk és mint egy palotapincsi úgy követtem őt a már megszokott háztömb felé. 

Amint beértünk a lépcsőházba találkoztunk egy öreg házaspárral akik még mindig, oly szerelmesen és boldogan fogták egymás kezét, majd az idős bácsika kinyitotta a felesége előtt az ajtót, mire a néni egy puszit adott férje szájára. Meglehetett volna őket zabálni. Remélem mi is ugyan így fogjuk egymást szeretni annyi év elteltével is, mint ők ketten. Erickel egymásra néztünk, közelebb húzott magához, majd a fülembe súgta.
   - Én is így szeretnék megöregedni. Melletted!- éreztem lágy hangjából az őszinte szavakat. Olyannyira meghatottak szavai, hogy egy kis könnycsepp kihullt a szememből.
   - Én is veled szeretnék megöregedni, veled letölteni életem hátralevő részét! - egy kis puszit nyomtam az arcára. Mire feleszméltem már a lift belsejében voltunk, mivel semelyikünknek sem volt kedve még a 3. emeletre lépcsőzgetni. 
Amikor felértünk a számunkra megfelelő emeletre, Eric felkapott az ölébe, majd elindult velem az ajtaja felé.
   - Áááá Eric tegyél le! Bolond vagy!- kiabáltam nevetve.
   - Csak boldog! Mert te itt vagy nekem!- adott a homlokomra egy puszit.
Amikor elértük az ajtót, lerakott a lábamra, ezután a zsebéből elővette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Beléptem a már jól megszokott lakás belsejébe, majd a kanapéhoz lépve lepakoltam a cuccaimat. 
Amint ez megtörtént én is a táska sorsára jutottam, mintha ledobtak volna, úgy estem rá a kanapéra. Eric eközben bezárta az ajtót, kulcsra. A hangsúly a kulcson volt.
Miután befejezte az ajtó zárását, lassan és annál magabiztosabban fordult az én irányomba, majd a dzsekijét levéve, indult felém.
   - Hmm...van egy jó ötletem!- ért el engem és a derekamat közbefogta erős karjaival, épphogy csak pár milliméter választotta el a szánkat. 
   - Nem tudod, mennyire szeretem, ha ilyen közel vagy hozzám. Egyenesen leveszel a lábamról.- suttogtam felé vágyakkal teli hangon.
   - Én is szeretem. De ezt még jobban!- azzal elkezdte csókolgatni a nyakam.- Vagy ezt! - továbbra is folytatta.- Ezt annál inkább!- már az arcomat puszilgatta de a szám szélénél megállt és mélyen a szemembe nézett.- De ez semmihez sem fogható!- lekapott ajkaimra és az eddig szelíd és lágy csókokat most felváltotta az annál vadabb és forró vágytól égő csóközön. A nyelvének szabad utat engedve tért át az enyémbe, majd az enyémmel egyetemben hosszas csatát folytattak. Mindeközben Eric elkezdte levenni rólam a dzsekimet, majd a kezemet végigsimítva elért a csípőmig. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat kezdte el simogatni. Érintéseibe egész lényem beleremegett. Szememet becsukva élveztem minden egyes apró tapintását bőrömön. 
Megfogta a ruhadarab alját, majd lassan kezdte felfele húzni. A szívem bármennyire is akarta, hogy magáévá tegyen, de az eszem most erősebb volt a szívemnél.
   -Eric! - utasítottam rá, majd megvártam, hogy a szemembe nézzen, hogy látszódjon a komolyságom. - Ennek még nincs itt az ideje. Nem szeretnék semmit sem elkapkodni. Ugye megértesz?- titkon reméltem, hogy a válasz az lesz amit hallani akarok. Reménykedésem beigazolódni látszódott.
   - Persze, hogy megértelek! Igazad van. Ezzel még várhatunk. - arcomat kezével közbefogta, majd mélyen belenézett a szemembe és egy kis puszit lehelt a homlokomra. 

Nagy szerencse, hogy egy, ilyen önzetlen, kedves, tehetséges és tökéletes ember oldalán tudhatom magam. 
Levettem a magassarkút és elővettem a táskámból a rózsaszín nyuszis mamuszomat. Mikor felvettem, Eric előttem állt némán a papucsomra tekintve, majd elővette az Iphone-ját és lefényképezett, közben pusztult a nevetéstől. Odalépett mellém és megmutatta a képet. Nem tudtam leplezni magamat, én is elnevettem magam a látványtól. 
   - Ez lesz a háttérképem. Ha búslakodom, csak egy pillantás kell és egyből felvidulok. - fogta derekamat egyik karjával másikban pedig a telefont tartotta elénk és néztük. 
   - Hahaha..Szeretem ezt a mamuszt. Ne szóld le!- játszottam a sértődöttet.
   - Nem a mamusz miatt mondtam az iménti kijelentésemet. Helyesbítek! Ha búslakodom, csak egy pillantás kell a képre és máris felvidulok, mert TE vagy rajta! - imádom ezt a srácot! Mindig tudja, hogyan kell kiengesztelnie egy lányt. Erre nem mondtam semmit csak a mellhasára bújtam.

***

Már csak percek kérdése és megismerhetem a szerelmem családját.~ gondoltam magamba, mikor leparkoltunk Eric szülei háza előtt. 

Eric édesanyja, amint meghallotta, hogy egy autó parkolt le a ház előtt, egyből kijött elénk. Nagyon szimpatikusnak tűnt már az első percekben.

   -Szia anyu!- ment oda édesanyjához és megölelte. 

   - Szia kisfiam! - nagyon aranyosak voltak. Ez eszembe juttatta az én családomat, hogy mennyire hiányoznak. 

Én eközben Eric mögött maradtam kicsivel, majd Eric kitárta a kezét és bemutatott.

   - Anyu! Ő itt Alis, a barátnőm.- mosolygott rám, ezután az anyukája arcát figyelte.

   - Jó napot! Alisson Harris vagyok! Örülök, hogy megismerhetem! Eric már rengeteget mesélt önről!- nyújtottam a kezemet, amit szerencsére el is fogadott. 

   - Jaaj, hagyjuk ezt a magázódást! Tegezzük egymást rendben? Amúgy meg én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Hát. Nem csodálkozom, hogy Eric, annyit mesélt rólad. Most már megértem.- vigyorgott felém kedvesen és mintha egy kő esett volna le a szívemről, annyira megkönnyebbültem.- Fiam! Gyönyörű a kis barátnőd és felettébb tehetséges. - erre nem számítottam.

------------------

Ilyen lett, remélem tetszik. És bocsánat a késésért.

Puszii: Betty

UI: A díjat köszönööm szépeen! :)) Amint lesz időm ki is rakom.   

    

25. fejezet- Mi történik (2.rész)

Halii!

Nos, meghoztam az új fejit. Nagyon aranyos hozzászólásokat kaptam pár személytől, miképp ne hagyjam abba ennek a blog írását. Nem tudom most örültök- e neki, avagy nem. Mindegy is. 

Barátnőmmel készítettünk egy új blogot, amelyben a szerepel Eric és Cristiano Ronaldo is. Én mindkettőért odavagyok. Kérlek nézzetek be! ( The Lost Sister's Story ) 

Ahogyan az előbbi bejegyzésben olvashattátok,igen tervben van már egy új történet de még gépre kell, hogy kerüljön. Na ennyi lenne most a kis mondókám! Még annyit, hogy remélem tetszeni fog és azt is, hogy nem csalódok majd a vélemények leírásával kapcsolatban.

Puszii: Betty

   -De most már megtudhatnám, hogy mit keresek én itt? - kérdeztem kíváncsisággal teli hangon.

   - Hát persze! - jött oda Eric mellém és lágya megfogta a kezeimet.- Nos, ez a fogadás része. Mivel én nyertem, ezért azt a feladatot szántam neked, hogy elénekelsz egy dalt de nem is akármilyen dalt. Emlékszel még arra a dalra amit nálam énekeltél?- látta rajtam, hogy valami rémlik de nem tudtam, hogy miről beszél.- Miközben zongoráztál és az én dalomat énekelted.- igen, leesett a tantusz. 

   - Igen, most már emlékszem. Te most azt kéred tőlem, hogy énekeljem el a te dalodat?- kamilláztam nagyokat.

   - Pontosan, illetve nem csak egyedül énekelnéd. Mi Tommal arra gondoltunk, hogy legyen egy duett. Mit szólsz hozzá? Igaz, ez csak egy szóló dal de meglehet oldani. Kérlek Alis, csak próbáljuk meg! Ha nem jó akkor úgy fogjuk fel mintha csak egy játék lenne, de viszont ha jó, akár mehetne az új albumomra, illetve neked egy tökéletes kezdés lenne. Megalapozhatnád az énekesi karriered.- csak úgy ömlött Ericből a többnél több ötlet.

   - Hááát......-haboztam egy kicsit.- Legyen! -adtam be a derekamat.- De azt tudnotok kell, hogy életemben nem voltam még ilyen helyen, ilyen helyzetben.- váltottam át egy szégyenlős mosolyra.

   - Azzal te ne foglalkozz! Én..Mi mindenben segítünk! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Tomas.- Na, gyertek utánam.- utasított, majd előre ment és mutatta nekünk az irányt.

Az utunk egy kisebb teremben ért véget, telis tele mindenféle hangeszközökkel, erősítőktől kezdve a mikrofonokig. Mindent alaposan végigmértem, majd Tom újra beszédre nyitotta a száját.

   - Na, te állj ide, Eric te pedig ide mellé.- mutatott két mikrofonra Tomas.

Tom kérésének megfelelően cselekedtünk. Erickel a bal oldalamon álltunk két-két mikrofon előtt rátéve a dalszövegekkel.

   - Jól van. Én akkor most átmegyek abba a terembe és meglátjuk, hogy mit produkáltok. Öt perc és kezdünk.- Tom átment abba a bizonyos "másik" terembe, míg mi felvettünk egy-egy fülhallgatót, amit én csak azért tudtam, hogy fel kell venni mert Eric is így tett.

Átnyálaztam gyorsan a dalszöveget, a szám címe , Say it! Tomot láttuk az ablakon keresztül és mutatott, hogy kezdjük. Eric énekelte az első akkordokat, közben szeme végig engem pásztázott. Nagyon jól estek ezek a sorok a kis szívemnek, teljesen elérzékenyültem, így nem tudtam rendesen bekapcsolódni a számba, pedig Eric mutatott, hogy én jövök. Így újra kezdtük. Ismét felcsendült a kezdő hang Eric szájából. 

Megint mutatott, hogy én jövök és már szerencsére sikerült.

Mikor befejeztük először a dalt, Tom szólt, hogy még egyszer vegyük fel de akkor már élesbe. Így hát újrakezdtük.

   - You're amazing

     I adore your every move

     Infatuated, by every little thing you do

     My heart's on fire

     And it's melting into you

     You're amazing

     I'm a gonna be true

     I'm a gonna be true. - itt mutatott Eric, hogy kezdhetjük közösen énekelni a következő sorokat.

   - I' ve been afraid to say, say it

     But i really truly feel it........- csodálatos érzés volt énekelni, főleg egy nem mindennapi emberrel. Nem is tudom melyik a jobb. Az, hogy egy híres énekessel énekelhetek, vagy az, hogy ezt a számot, ami egy szerelmes dal, a szerelmemmel énekelem. Az biztos, mindkettő a fellegekig repített.

****

   - Jóóóóóó...Sőőőt, mi több remek!! - kiáltozva jött ki Tomas a teremből. - Fiacskám! Tudod, hogy fogják venni a cd-t, mikor meghallják ezt a változatot? Tudod? Úgy mint a cukrot! - perdült oda Erichez majd egy csókot lehelt a homlokára és nevetett. Nem kicsit nevettem az már biztos.- És te drágám, te...csodálatos voltál. Remek hangod van! Fényes karrier vár rád a közeljövőben, ezt én mondom. Na gyertek ide.- odamentünk hozzá, majd "szárnyai" alá fogott bennünket.

   - Szóval azt mondod, hogy ez akár felkerülhet az albumra?- kérdezte Eric teli vigyorral és mikor meglátta Tom arcát egyből a nyakába ugrott. 

   - Azt! De nekem most mennem kell. Még van pár dolgom. Majd még beszélünk. - azzal kiment a teremből és úgy ugrált mint egy kisgyerek, közben kiabált.- Fantastiiiic!! - Erickel egymásra néztünk és mindkettőnk torkunk szakadtából elkezdett nevetni. 

   - Remek voltál! - váltott komolyabb hangnemre Eric, majd odajött és egy csókot kaptam ajándékba.

   - A legjobbtól tanultam.- rákacsintottam és ő pedig egy mosollyal köszönte meg a bókot.

   - Mehetünk? - kérdezte és kinyújtotta a kezét én pedig bólintottam és átadtam kezeimet, majd együtt elindultunk. 

A kocsihoz sétálva megszólalt Eric telefonja.

   - Igen?- szólt bele a telefonba.

   - Szia anyu! Mesélj, mi újság!- már a a kocsit próbálta kinyitni.

   - Igen, holnap megyünk! - hová?

   - Jó rendben, már várom, hogy láthassam őket.

   - Várjál mindjárt megkérdezem. Szivem, szereted a húslevest? - kérdezte tőlem, mire én csak bólintottam. 

   - Okés anyu, szia, puszi, énis, jó átadom, szia.-köszönt el, akit már tudomásul vettem, az anyukájától. Jut eszembe, nemsokára az én szüleim is meglátogatnak. Még rengeteg dolgom lesz előtte. 

   - Anyám volt az. Kérdezte, hogy holnap akkor megyünk- e. Akkor jó a holnap ugye? - kérdezte már bent az autóban.

   - Igen, tökéletes.- adtam egyszerű választ.

   - Akkor jó. Amúgy húsleves lesz az előétel, a főétel valami ragu, a többit nem tudom. - sorolta végig az ételeket, és be kell valljam mindegyik remekül hangzott.

   - Hmm... már most csorog a nyálam. Na de innen már egyenesen hozzád megyünk, igaz?- kérdeztem fáradtan.

   - Igen, egyenesen haza megyünk! - adta a számomra megfelelő választ.

---------------------------------------

Háát.. Kicsit rövid lett. Sorry! 

Vélemények? 

Puszii: Betty 

Itt a mese vége! :(

Sziasztok!

Ahogy a címből olvashatjátok nem új fejezetet hoztam. Arra a döntésre jutottam, hogy végleg befejezem ENNEK a blog írását. Nem tudom, hogy örültök e neki vagy nem de mivel nincsenek komik ( tisztelet a kivételnek), így nem érzem azt, hogy tetszene. Nagyon de nagyon köszönöm a több mint 11.000 látogatót és a 16 rendszeres olvasót. Büszke vagyok rátok! Igaz, ezt a blogot bezártam de már tervben van egy új történet. Remélem tetszeni fog és azt is, hogy az új töri jobban elnyeri a tetszéseteket.

Millió puszi nektek! Köszönöm még egyszer. 

Betty

25 fejezet- Mi történik? ( 1. rész)

Sziasztok! 

Végre sikerült meghoznom a fejit. Ehhez nincs semmi hozzáfűzni valóm. Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást mindenkinek!

Puszii: Betty
UI: Nem tudom hallottátok- e már Eric új számát. Szerintem fantasztikus.... :DD 

Tone Damli feat. Eric Saade- Imagine

Az előző részek tartalmából

   -Szóval. Nem fogok magyarázkodni, elmondom kerek perec.

   - Mondjad már!-türelmetlenkedett Molly.

   - Na, annyi a lényeg, hogy én és Alis egy pár vagyunk.

/Molly szemszöge/

Mikor Eric bevallotta, hogy akit mostanában megismertem lánnyal együtt vannak kicsit meglepődtem.

   - Hahó, Molly! Minden rendben van?- kérdezte Eric, mert egy kicsit elbambultam.

   - Ne haragudj! Mit is mondtál? -próbáltam figyelni rá de mindig csak az az egy mondat járt a fejemben: "Én és Alis egy pár vagyunk".

   - Azt mondtam, hogy próbáljuk meg ezt a témát felnőttek módjára kezelni. Én elfogadom, hogy ti Codyval együtt vagytok, én pedig szeretném, ha te is elfogadnád a mi kapcsolatunkat Alissel. Menni fog?- mondta el ismételten azt amit az előbb az agyam nem engedte, hogy "meghalljak".

   - Őő...Igen...Persze....Szerintem is az lesz a legjobb. Mikor jöttetek össze?- mekegtem össze vissza, majd kíváncsiságomnak eleget téve rákérdeztem a dologra.

- Az teljesen mindegy. Ennyit szerettem volna elmondani. De nekem most még dolgom van és énem akarom, hogy Cody miattam várjon rád. Na szia.- elköszönt közbe kirakta az asztalra annak az árát amit elfogyasztott. 

Az időérzékem elveszett és amikor feleszméltem ránéztem a telefonomra és látom, hogy 3 nem fogadott hívás volt és egy üzenet, ami mind Codytól jött.

Megnyitottam az üzenetet és elolvastam.

"Mi történt ? Próbáltalak hívni de nem vetted fel. Remélem nem komoly dolog miatt. Siess haza! Csináltam vacsit és majd aközben megbeszéljük, hogy mi történt Saade-val. 

Szeretlek!     /Cody/"

   -Saade-val. - suttogtam magamba és azon töprengtem, hogy már semmi nem lesz az mint régen. Remélem Alisonnal még nem veszett kárba a barátságunk, akármilyen problémába is kerültünk. Az idő folyamán nagyon megkedveltem ezt a lányt és nem haragszok, amiatt ami történt közöttük Erickel. 

Lassan észbe kaptam, felálltam a helyemről és beültem az autómba. Egyenesen Cody háza felé vettem az irányt. Miközben vezettem megszólalt a telefonom. Gyorsan átraktam fülesre és máris hallhattam mit akar az illető.

   - Halló, tessék? Itt Molly Sandén!- csak azért mutatkoztam be mert ez a munka telefonom.

   - Örvendek! Itt Lewis Teshut. Szeretnénk önnel és Eric Saadeval egy közös interjút készíteni. Számíthatunk magukra? A felettesem még felhívja Mr. Populart és megbeszélünk egy időpontot. 

- Hát. Az az igazság, hogy ma már van egy interjú felkérésem és be kell valljam, nagyon elfáradtam az út során szóval ez az egy tv adás is katasztrófa lesz. Majd talán máskor.- öcsém de elegem van már ebből. A hírnévnek ez az egy átka van, nincs nyugta az embernek.- Most, ha megbocsájt le kell raknom, mert éppen vezetek. További szép napot.- válaszát meg sem várva nyomtam ki a fülesen és megkönnyebbülve fújtattam egyet. Este 8-kor lesz az interjú, tehát még van egy kis időm szusszanni, na meg a vacsi. Erről jut eszembe. Én az autóval már vagy úgy 5 perce állok egy helyben a háztömb előtt. Gyors léptekkel siettem fel az ötödikre, miután felértem megálltam az ajtó előtt és gondolkodtam. Ezen a mai egy órán Erickel.  Talán ez volt az utolsó beszélgetésünk, de remélem az ellenkezője fog beteljesülni. Na de most már ideje lenne bemennem.


/ Alisson szemszöge/


A gyomromgörcsben áll. Vajon minden rendben lesz Mollyval, ahogyan Eric állította, vagy talán attól kell rettegjek éjjel, hogy nem e tör be hozzám egy bárdkéssel, annak céljából, hogy leszúrjon. Ááá....Annyira azért ő sem lehet ilyen. És ha mégis?? 
   -Alisson ezt verd ki most azonnal a fejedből! Ha Eric azt mondta, minden rendben lesz , akkor az úgy is van.- szép, már magamba beszélve járkálom fel alá a szobámat.- Fel is hívom! Igen ez lesz a megoldás.- azt hiszem diliházban fogok kikötni, ha tovább folytatom a magamhoz beszélést.
3 csörgés után felvette....szerencséjére.
   -Szia szivem! Nemsokára ott vagyok érted! - köszöntött megnyugtató hangnemben és máris szebbé tette a napomat.
   -Szia! Ha tudnád, hogy most mennyire megkönnyebbültem. Na, hogy ment Mollyval?- tértem egyből a lényegre.
   -Azt majd elmesélem. Pár perc és ott vagyok. Utána elviszlek valahova. De ne kíváncsiskodj, úgy sem mondom el! - háát...ez...ez...felháborító. Honnan veszi, hogy kíváncsiskodnék?! Najó, szoktam. De ez mellékes. Már annyira fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi történhetett a svéd régi románcai között.
   - Jól van szerelmem , várlak. Na megyek bepakolni egy két cuccot , ami szükséges lehet. Na szia, szeretlek!
   -Én is szeretlek, szia!- köszöntünk el egymástól, majd a szekrényemhez akartam lépni de ez kicsit rosszul sült el. Ugyanis az ágyon ültem törökülésbe és, amikor a lábam leért a talajra, nem számítva, elzsibbadt a lábam és kicsit-nagyot esve öleltem át a padlót. Ha láttam volna magamat biztos ugyanitt kötnék ki, de akkor már a nevetéstől.
Mikor elegendő erőt éreztem magamban, megkíséreltem, hogy felállok a földről és csodák- csodájára sikerült a felállás. Most büszke voltam magamra. Na igen, a szekrényemhez akartam menni. Így hát most baleset nélkül odavánszorogtam a gardróbom elé és válogatni kezdtem a ruhákat. Gyorsan kiválasztottam a mostanra megfelelő öltözéket, ami egy szürke csőnadrágból, egy hosszú ujjú fehér buggyos felsőből, és egy fekete rövid szárú telitalpú csizmából állt. Ezeket egy székre kiraktam, majd holnapra is tettem be néhány cuccot egy táskába, na meg estére a szokásos dolgokat. Például, fogkefe, fogkrém, pizsama, törölköző stb. Na, a szükséges dolgok a helyükön, már csak le kell zuhanyoznom. Kíváncsi vagyok, hova megyünk de remélem nem kell nagyon kiöltözni. Elindultam a fürdőszoba felé de egy ajtócsapódásra lettem figyelmes. Félve lopakodtam le a lépcsőn. Mi van, ha Molly az? Vagy netán egy betörő?!  Kezembe fogtam egy párnát és azzal lépkedtem tovább. Leértem a lépcsőn és néztem előre de nem láttam egy lelket sem. Míg nem valaki megkocogtatta a vállamat, mire ijedtemben egy hatalmasat sikítottam és megfordultam e szerencsére csak drágalátos barátnőm volt az, aki már pusztult a nevetéstől a kinézetem miatt. Meg is értem. Nem minden nap lát az ember egy tök idiótát aki egy pihe-puha párnával akar leütni egy nem létező betörőt, vagy éppen a pasidnak az exét.  Persze az nem jutott volna az eszembe, hogy hárman lakunk ebben a házban és akármikor hazajöhet valamelyikük. Nem, Alisson Harrisnek kombinálnia kell zagyvaságokat. 
   -Öhm, Alis?! Minden rendben??  Mert az igazat megvallva, elég zavartnak látszol.- mondta ki Emma, az igazságnak megfelelően.
   - Huhh...a szívbajt hoztad rám. Nem igazán. Eric ma mondta el Mollynak az igazságot. Nagyon kiváncsi vagyok mit szólt hozzá. - fújtam ki magam, közben leültünk a kanapéra. 
   - Nyugi Alis, nincs semmi gond. De, ha valakit le akarsz ütni akkor szerintem kicsit nehezebb dolgot kell találnod. Mert, hát az ott nem igazán megfelelő . - mutatott barátnőm a párnára, mire mindketten hangos nevetésbe törtünk ki. 
   - Tudom, legközelebb megfogadom a tanácsodat. De most már megyek is készülődni tényleg. Eric bármelyik pillanatban megérkezhet. - amint kimondtam, máris csengettek. Hát szegénykémnek kicsit várnia kell. 
   -Hagyd csak! Majd én kinyitom. - sétált Emma az ajtóhoz, miközben én már  a lépcső út felét megtettem.
   - Köszönöm. Mond, hogy pár perc és itt vagyok. - kiabáltam le.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a már előre kikészített ruháimat, a hajamat szabadon hagytam, majd egy kis sminket raktam magamra. Remélem nem valami elegáns helyre akar vinni mert nem igazán öltöztem ki.
Amikor késszé nyilvánítottam magamat, fogtam a táskámat és lerohantam, szó szerint a lépcsőn.
   - Jujj, ne haragudj. Már itt is vagyok.- nyomtam szájára egy puszit, mikor leértem és megláttam. 
   - Ezért megérte várakozni.- mért végig szemével, majd füttyentett egyet. 
   - Te sem panaszkodhatsz. - mutattam rá én is. Nevetett egyet majd rátért a lényegre.
   - Na de mehetünk? -kérdezte udvariasan, majd karját kinyújtotta , annak érdekében , hogy úriember módjára maga elé enged.
   - Persze. - elmentem előtte, majd csibész mosollyal visszafordultam és egy kis puszit loptam tőle. Emmáról el is feledkeztem. Ő végig nézte az egész kis játékunkat a konyhapultnak dőlve, fejét kezével megtámasztotta és nagyokat sóhajtva mosolygott a történteken. Ezt a reakcióját Erickel nagyon megmosolyogtunk. Kis aranyos volt.


Levettem a fogasról a szövetkabátomat, felvettem, majd elindultunk az autó felé. Beültünk mindketten és Eric beindította az autót.
   -Nos, mi is volt az a párnás akció? - ihh, most lebuktam. Emma, még számolni fogunk ezért.
   -Ááá, csak egy kis semmiség! Megijedtem , mert becsapódott az ajtó és senki semmilyen életjelet nem adott. És mást nem találtam. - röviden elmondtam az egészet.
   - Ugye, nem hitted azt, hogy Molly az? - nézett rám egy pillanatra és szemében csillogást véltem felfedezni. De ez nem az a fajta csillogás, amit én megszoktam. Ez inkább a bűntudattól volt.
   - Nem , dehogyis. Csak megijedtem tényleg, ennyi az egész.- simítottam meg arcát, amire ő egy kis mosolyt halászott elő. - Na és, hogy sikerült a beszélgetés?- kérdeztem rá, mert már alig bírtam magamba tartani.
   - Jól, nem pattogott. Kicsit ledöbbent de aztán felfogta. Mondtam neki, hogy kezeljük felnőttek módjára a dolgot, hogy én elfogadom, hogy ő Codyval összejött, ő pedig fogadja el, hogy mi ketten együtt vagyunk. Egyet is értett velem. Szóval, aggodalomra nincs ok.- kacsintott rm, majd ismét az utat figyelte. Már egy ideje utaztunk, így a másik dologra is rákérdeztem ami nem hagyott nyugodni.
   - És hova megyünk? - fordultam oda hozzá és pajkosan mosolyogtam. 
   - Nem felejtettem ám el a fogadásunkat. - vetett rám egy hatalmas fogas mosolyt. Elolvadok ilyenkor. 
   - Óóó pedig már reménykedtem. De ez, hogyan kapcsolódik a kérdésemhez? - értetlenül néztem rá. 
   - Azt mindjárt megtudod. De ezt kötelező lesz megtenned! - megállt az autóval, majd az orrom hegyére egy kis puszit nyomott és kiszálltunk az autóból.
   - Eric, kezdesz megfélemlíteni. - amikor megláttam az épületet kicsit ismerős volt de nem jutot eszembe, hogy honnan. 
Eric megfogta a kezemet és befele húzott az épületbe. Amikor beértünk teljes körforgást véltem felfedezni az épületben. Mindenki tett-vett és mindenki megilletődött mikor Ericet meglátták.
   - Jó napot Mr. Saade! Tomas úr már várja magukat.- jött oda hozzánk egy harminc körüli nő, majd mutatta, hogy kövessük. Míg végül egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt megálltunk. Kinyitotta, majd Eric még mindig karomnál fogva húzott. Beléptünk a nagy helyiségbe, ami nem volt más mint egy hatalmas stúdió. A lábam nem tudott egy lépést sem tenni. Erre mondják azt, hogy földbe gyökerezett a lába valakinek. Eric visszanézett rám, majd szemeivel rám nézett és így már nem is féltem annyira. 
   - Mehetünk? -kérdezte halkan, mire én csak bólintottam egyet és továbbindultam.
   - Eriiiic! Üdv újra itt! - jött oda egy ismerős figura, igen, Tom volt az. Már megismertem. 
   - Hellóó öreg! Köszi. Igaz, hogy nem rég jártunk itt de én is örülök neked. - karolták át egymást, mindketten nevetve. Én is elmosolyodtam a látványon. 
   - Szervusz Alisson! Örülök, hogy ismét látlak!  Gratulálok a sikeredhez! - jött oda hozzám, majd engem is megölelt. 
   - Szia! Én is örülök, és köszönöm. - fogadtam őt széles vigyorral Tomast. - De most már megtudhatnám, hogy mit keresek én itt? 
----------------------------------------------------------
Na, milyen lett?? Szerintetek Erc miért vitte oda Alissont? És mi ezzel a terve ?
Várom a véleményeteket.
Puszii: Betty 

Közlemény

Sziasztok!

Annyira sajnálom, hogy nem tudtam hozni még mindig a fejezetet de sajnos a kórházi lét miatt nem igazán tudtam hozni. :'( 

Megígérem, hogy ezen a héten hozom a frisst. Szerencsére már lement minden, a ballagástól kezdve a bankettig és, hogy persze már ismét itthon lehetek....

Köszönöm az előző fejihez a kommenteket.

Matthew: Köszönöm a jóindulatú komit és örülök, hogy még mindig az olvasóim közé tartozol.

Lauren: Neked is hálás vagyok a komiért, köszönöm. Ami Zaynt illeti. Elő fog még tűnni a további fejezetekben abban biztos lehetsz, de ígérem izgalmas lesz!

Barby Baby: Semmi gond! Az a lényeg, hogy írtál komit. Köszönöm!

És a legvégén akinek nagyon köszönök mindent! Királylány: Nagyon nagyon szeretlek, köszönöm, hogy átvirrasztottad velem azt az éjszakát...(Szó szerint) :D Nagyon hálás vagyok neked remélem tudod. És ballagásra amit tőletek kaptam...A legszebb ajándék mind közül! 

Szerencsére a kórházban megismerkedtem egy lánnyal akivel nagyon jóba lettünk. Neki köszönhetem, hogy nem teltek unalmasan a napok, amikor netán egyedül voltam. Megígértem neki, hogy amint lesz rá lehetőségem valami hozzá kapcsolódót rakjak fel a blogra. Hát én egy képet választottam.

Itt egy kép Róla!

Puszi mindenkinek: Betty <3<3

24. fejezet- Nem várt idegen és a nagy szembesülés.

Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy mostanában mindig ennyit kések. Az igazat megvallva most azért nem hoztam előbb mert adódtak kisebb nagyobb gondok.( Kórházban voltam.)
Na de itt a fejezet végre. Annyit még mondok, hogy most már ígérem sűrűbben hozom a frisst, ugyanis nekem már elkezdődött a nyári szünet :P 15-én még lesz a ballagásom utána Hawaii Dijie( vagy,hogy szokás írni) :DD Mindegy is. 
Az előzőekhez írt komikat elolvastam és úgy mint egy író társam is feltette ama kérdést, hogy válaszoljak-e rájuk??
Na most már tényleg nem szaporítom tovább a szót. Itt a fejezet! Kellemes olvasást mindenkinek!
Puszii: Betty

Szerelmemet nem csillapítja se eső, se szomorúság, mert itt vagy nekem mint örök boldogság! Miközben megbeszéltünk mindent az autóban Erickel addigra haza is értünk.  - Bejössz?- kérdeztem odafordulva hozzá.  - Csak egy pillanatra. Bármennyire is szeretnék veled maradni bármeddig de meg kell beszélnem a dolgokat Mollyval.- nyomott az arcomra egy puszit, majd bevetette azt a mosolyát. Igen azt a mosolyát aminek egy lány sem tud ellenálni.  - Rendben, majd valahogy csak kibírom.- játszottam a sértődöttet.  - De ma este még átjövök érted és ott alszol nálam, ha nincs ellene kifogásod.  - Úgy legyen. Na de menjünk be arra a kis időre, mert mindjárt megfagyok.- ugyanis Eric leállította az autót és vele együtt a fűtést is.  - Okés. De igaz csinálsz nekem olyan Alisson féle forrócsokoládét?- vékonyította össze szemeit és kezét keresztbe rakta.  - Hát persze! 2 forrócsoki rendel. 5 perc és kész....lenne, ha végre kiszállnánk.- nevettem fel és próbáltam kinyitni az ajtót de Eric egy hirtelen mozdulattal lezárta azt.  -Addig nem megyünk sehova, amíg nem kapok egy puszit.- már fenyegetőzik is...Még ilyet?!  - Válaszképpen csak egy kis puszit nyomtam az arcára.  - Csak ennyit érdemlek?- tette ő is a sértődöttet, majd kiszedett az arcomból egy kósza hajtincset és megcsókolt.- Na ez már mindjárt jobban tetszett.- nevetett fel.  -Azt mindjárt gondoltam. Na nyisd ki az ajtót, de rögvest, Eric!- utasítottam.  - Máris- máris. Ha szabad lesz?! - azzal megfogta a kezem ami az ajtó kilincsén lapult és levette onnan.  Kiszállt az autóból, majd megkerülve azt áttért az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. Segítésképpen kinyújtotta az egyik kezét, másikat pedig háta mögé csúsztatta. Kezét elfogadva szálltam ki én is a járműből. Rápillantva mosolyogtam hálám jeléül. Gyorsan besiettünk a házba és a kabátot levetve mentem egyből a konyhába. Már majdnem kész volt a forrócsoki az utolsó kiskanál cukrot is beletéve, mikor  egyszer csak megéreztem két kezet a derekamnál, majd az illető egy mozdulattal maga elé fordított.  - Héé! Vigyáázz! Majdnem kiöntöttem a csokikat.- meredtem rá.  - Hagyjad azokat!- vette ki kezeimből a bögréket az asztalra lerakta a pultra, majd lekapott ajkaimra. Az ő ajkai tökéletesen illettek az enyéimhez. Szabad utat engedve nyelvének, átvándorolt az én számba.  - Várj! A lányok bármelyik pillanatban beléphetnek a konyhába.- húzódtam el tőle.  - Egy: Láttak, sőt csináltak is ilyet. Kettő: Nincsenek itthon. De nem kell elmondanom hol vannak.- kuncogott ismételten, majd válaszomat meg sem várva felkapott a karjaiba és újra száját, számhoz tapasztotta. Így ment mindaddig, míg az oxigénhiány az utunkba nem esett.  -Szeretlek!-suttogta lihegve a fülemhez.  -Szeretlek!- küldtem vissza szívem üzenetét. - Sajnálom drágám. Nekem most mennem kell. Majd este jövök érted. Szurkolj, hogy minden rendben legyen Mollyval.   - Rendben. Szurkolok. Na de legalább a forrócsoki idd meg.- nyújtottam oda neki a forró nedűt.  -Igazad van!- azzal lehúzta egyszerre.- Nagyon finom volt.  - Na várj! Kikísérlek.- mentem a be-kijárat felé.- Siess vissza! Szeretlek.  -Oké! Én is szeretlek!- váltottunk egy búcsú csókot majd becsuktam az ajtót. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba egy kicsikét olvasgatni. Már az emeleten voltam, mikor meghallottam a csengőt.  - Mit hagytál itt Eric?- kiabálva futottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre nem Eric állt az ajtó másik felén, hanem egy srác. Egy srác akit már nagyon de nagyon régen nem láttam.  - Zayn?- kérdeztem lepődötten.  - Teljes életnagyságban.- vágott arcára egy rossz fiús mosolyt. Zaynt legutóbb 6 éve láttam. Kis kamaszok voltunk. Életem első nagy szerelme. Őt is itt Svédországban ismertem meg.  A családjával szoktak lejönni télen síelni. De mostanában nem voltak.  - Jajj de régen láttalak.- borultam vállára.- Gyere be!- álltam ki az ajtóból és beinvitáltam.  - Köszönöm, ezzel élek.- jött be az ajtón. Nem lepődtem meg a kinézetén. Most is ugyan olyan, mint 6 évvel ezelőtt volt.  Csak mostanra már egy igen helyes férfivé cseperedett.  A fekete felzselézett haj, fekete nadrág, ugyan ilyen színű bőrdzseki, egy fehér felsővel és egy barna Nike cipővel. Jól nézett ki meg kell hagyni.   -Foglalj helyet!- mutattam a kanapéra.  - Szóval, hallom te nyerted meg a svéd ABC-t. Ki hitte volna? A kis Alisből aki régen a Boci boci tarkát nem merte elénekelni közönség előtt, most ő lett a mostani legjobb női énekese.   - Igen. Hát azok az idők elmúltak. És veled mi a helyzet? Úgy tudom te is az énekesi pályára készültél. Mi lett a régi kicsi Zaynnel? Aki mostanra már érett férfivé cseperedett?  - Igen, én is az énekesi karriert űzöm. Egy bandában énekelünk a többi társammal. Szerencsére elég jól megy. Már a második lemezszerződést kötjük. Ha már itt tartunk. Egyszer nézz meg minket. Most itt turnézunk Svédországban. Gondoltam megpróbálkozom a régi házatokkal, hátha itt talállak és nicsak, megleltelek. És hadd ne mondjam, hogy te is eléggé megváltoztál. Csodaszép lettél. De most már sajnálom, hogy ilyen szép vagy.- pirult bele saját mondatába.  -És mégis miért?- kérdeztem értetlenkedve.  - Mert többé nem lehetsz a haverom. Mint régen.- igen- igen. Régen én inkább voltam fiúk közelében. Talán azért mert bennük jobban bíztam, vagy csak azért mert itt Svédországban nem igazán találtam a helyem a velem egykorú lányok között. Persze a legjobb barátnőm akkor is már Tina volt. De akkor ő sajnos nem volt ott.  - Óóó...vagy úgy. Hát....de azért köszönöm és köszönöm a meghívást is. Majd szólj, hogy mikor és hol lesz koncertetk és akkor majd egyeztetünk, hogy jó- e nekem stb.   -Rendben. Amúgy a koncert az január 2-án lesz Stockholm plázájában.  -Okés, észben tartom.- biccentettem előre a fejem.  - Amúgy az az ürge ki volt aki az imént száguldott el a BMW-jével? Mármint azt már hallottam tőled, hogy valami Eric.  - Ő a barátom. Svédország leghíresebb énekese és már majdnem egész Európában is híres.- feleltem egyszerűen.  - Jaaa ő az az Eric Saade??- nem értettem miért mondja így.  - Igen ő az. Netán ismered?- kérdeztem tőle egyre kíváncsibban.  - Igen, volt hozzá szerencsém. De ez hosszú történet. Most pedig nekem sajnos mennem kell. Majd összefuthatnánk még.- állt fel a kanapéról.  - Jól van. Persze, majd még egyeztetünk és akkor megbeszélünk egy talit. Örülök, hogy megint láthattalak.- sétáltunk az ajtó felé.  - Én is örülök. Na akkor majd beszélünk még. De a telefonszámodat elkérhetném? Csak mert nincs meg.  -Persze.- lediktáltam neki a számot majd két puszival elköszöntünk egymástól.  /Eric szemszöge/ Mollyval egy kis kávézóba beszéltem meg a találkozót.  Már egy jó ideje várok de még mindig sehol senki.  Már a 2. bögre teámnál tartottam , amikor úgy éreztem ,hogy feladom. Megfordultam és szemben álltam a nővel akire idáig vártam.  - Csak, hogy itt vagy már.- ejtettem ki számon gúnyosan.  - Ne haragudj a késésért. De még kipakoltam a cuccaimat a régi lakásomba.  -Örülök,hogy nem a közösbe. Na de akkor üljünk le.- húztam ki neki a széket, nem mintha megérdemelte volna.  -Köszi.- köszönte meg halkan, majd leült.  -Nos, akkor beszélgessünk egy kicsikét. Kezdhetnéd máris Codynál.- mosolyogtam rá pimaszul.  -Figyelj Eric, tudom, hogy most csak egy rossz ribancnak nézel de engedd, hogy megmagyarázzam.  -Na-na ácsi. Én nem nézlek semminek, csak szeretném tudni mi történt. Tessék, meg van engedve. Mondhatod!- adtam át a szót neki.  - Hiszen tudod, hogy nem jöttünk ki mi már együtt. Már nem éreztem azt a bizsergést amit akkor éreztünk amikor szerelmesek voltunk. És ezt nem csak én éreztem így, hanem te is.  Nem igaz? De Codyval végre megint boldog lehetek.- kezdett bele mondókájába.  - De így van. De akkor el is mondhattad volna, nem pedig kisgyerek módjára eltitkolni. Felnőtt emberek vagyunk az istenit Molly.- már fakadtam ki magamból.  -Tudom és meg is értem, hogy dühös vagy rám, Eric.-nézett maga elé az asztalra.  - Tévedsz Molly. Egyáltalán nem haragszok rád. Csak rosszul esett, ennyi az egész.  - Nagyon sajnálom. De remélem azért a barátságunk megmarad. Még,ha nem is leszünk puszipajtások de nem szeretném, ha nem is szólnánk egymáshoz.- nézett rám kimeresztett szemekkel.  -Majd még meglátjuk. De van még nekem is egy mondanivalóm.- tértem rá a lényegre.  - Tied a szó Saade.- mutatott rám.  - Szóval. Nem fogok magyarázkodni elmondom kerek perec.  -Mondjad már!- türelmetlenkedett Molly.  - Na, annyi a lényeg,hogy én és Alis egy pár vagyunk. ------------------------------------------ Na milyen lett?? Szerintetek milyen reakciót fog kiváltani ez az információ Mollyból? Szerintetek jó volt a párbeszédes része vagy nem. Szerintetek lesz köze még az eseményekhez Zaynnek? Írjátok le azt amit gondoltok a fejiről akár komiba, akár chatbe. Puszii: Betty

23. fejezet- Fenséges falatok

Sziasztok! Köszönöm, hogy le írtátok a véleményeteket. Nem túlzok azzal, hogy nagyon de nagyon meghatódtam. Ilyen kedves és szép szavakat....hát nem mindennap lát az ember. És, hogy mennyien szeretitek a történetet......Nagyon boldog voltam :) Úgyhogy a ti véleményetek alapján, meghoztam a 23. fejezetet. Remélem tetszeni fog. 
Kellemes olvasást mindenkinek! Komikkk :P
Puszii: Betty

Minden emberre kisüt egyszer a jólét napja. Minden bosszúság és baj véget ér egyszer.

Miután elolvastam az üzenetetimet, felmentem a szobámba készülődni. A szekrényemből kivettem a randira megfelelő öltözetet, majd a fürdőmbe siettem....volna, de a telefonom rezgése megakadályozott ebben.

Jó reggelt szépségem! Remélem jól aludtál, mert én nagyon csodásan, mivel veled álmodtam :) Nemsokára ott vagyok érted.

                                                Szeretlek!   Eric

Mosolyogva olvastam végig, majd ismét elinultam fürdő felé. Most kivételesen nem zuhanyoztam, hanem engedtem a kádba jó meleg vizet. Tökéletesen átjárta a víz minden apró kis csepje bensőmet. A sarokkádban a kád szélének dőlve, behunyt szemmel gondoltam végig az eddigi életemet. Az öcsém születésétől kezdve a tegnap este történtekig. Már nagyon izgultam, szüleim érkezésétől. Még be kell mutatnom nekik Ericet. Remélem apunak szimpatikus lesz. Mikor már úgygondoltam, hogy nem akarok 19 évesen tiszta ránc lenni, kiszálltam és megtörölköztem. Miután megtörölköztem felvettem a már előre kikészített ruhámat, amely egy koptatott farmerből, egy kék lezser ingből hozzá barna derék övvel, az Erictől kapott kis nyaklánccal és egy fekete magassarkú bokacsizmából állt. Gyorsan megmostam a fogamat, a hajamat kivasaltam és lófarokba kötöttem. Sminknek egy halvány színösszeállítást választottam. Amikor már végeztem a fürdőszobában, a szobámba tértem vissza ismtelten és amikor ránéztem a kis órámra nagy szemeket meresztettem, ugyanis már javában elmúlt fél 12 is.

Gyors léptekkel futottam le a lépcsőn és megláttam Őt a kanapén ülve, kezében egy bögre kávéval.

- Úúúú nagyon sajnálom, hogy megvárattalak, de már indulhatunk is, ha már megittad a kávédat.- köszöntöttem barátomat egy puszival.

- Hát ezért már megérte a várakozás.- mért végig tekintetével, majd füttyentett is egyet.- Nagyon szép vagy! - egy értelmes mondatot nem tudtam volna kinyögni, ezért csak egy mosollyal köszöntem mg bókját.

- Na, és mit terveztél mára?- kezdtem bele megszokott kérdezősködésembe.

- Nade Alis! Ha elmondanám oda a meglepinek.- rajzolt arcára egy kisfiús mosolyt.

- Persze, persze. Minek is kérdeztem.- közben megfordítottam Ericet és az ajtó felé toltam. Felvettem a kabátomat és köszöntem a lányoknak.

- Sziasztok! Majd jövök!- üvöltöttem a nagy semmibe.

- Öhm.. Alis, a lányok már elmentek. A srácokkal találkoznak.

- Csakugyan? Hát rendben. Na de menjünk!- indultam meg az ajtón kifelé.

- Okés.- követett engem Eric.

Miközben Eric megelőzött engem, szabad utat adott nekem, így én is végig mértem. Egy fekete ülpes nadrág, fehér póló, fekete bőrdzseki és ami a kedvencem az a piros supra cipője, na és a haja....hát igen. Kiváncsi vagyok mennyi időt tölt a tükör előtt, hogy mindig jól állítsa be. Talán kicsit elkalandoztam, mivel mikor "kijózanottam" Eri a kocsinak dőlve, kezeit kereszteb rakva vigyorgott és engem nézett.

- Mit láttál? - kérdezte nevetve.

- Áhh... semmi különöset csak egy beképzelt popsztárt...- vontam meg a vállamat.

- Khm egy helyes popsztárt, khm.- köszörülte meg torkát.

- Ja ja igen! - közeledtem felé, majd adtam neki egy szájrapuszit.

- Most az egyszer elnézem neked de, hogy el is felejtsem adnod kell még egy ilyent. Csak nagyobbat! - kacsintott rám, én pedig megcsókoltam. Nyelve átvándorolt az én számba és ő pedig utat engedett enyémnek.

- Parancsolj!- néztem bel gyönyörű szemeibe.

- Köszönöm.

Mikor végre már az autóban ültünk és mentünk utunkra, bekapcsoltam a rádiót. Eric egyik száma ment, a Sleepless. Amikor meghallottam feljebb húztam a hangerőt de ez még mindig nem tudta elnyomni Eric hangját. Nem mintha baj lett volna, élőben sokkal jobb volt hallgatni. Nagy nevetésbe kezdtem, mivl Eric olyanokat grimaszolt éneklés közben, hogy azt egy épp eszű ember nem tudta volna még egy kis mosolygás nélkül is kibírni. Végül már mindketten hangosan nevettünk, de egyszer csak vége lett a számnak és a "Svéd hírek" következett.

Molly Sandén a több napos turnéjáról, ma este érkezik hazánkba ismét. Vajon az ifjú pár, hogyan fogja megbeszélni egymással a további együttlétet, ugyebár a lány félrelépése miatt. Vajon vége Svédország álompárjának románca? Nézzenek minket a tv-ben este fél 8-kor, már Molly Sandénnal.

Amikor ezt végig hallgattuk némán ültünk egymás mellett, mindaddig míg Eric meg nem állt egy elegáns étteremnél.

Mikor megláttam szemem - szám tátva maradt. Kiszálltunk az autóból és, mintha nem is történt volna semmi átkaolrtuk egymást és bementünk az étterembe. Az információs asztalhoz mentünk és Eric átvette az irányítást. Nekem addig lehetőségem nyíilt megcsodálni  helyiséget. A falak a krém színben pompáztak tele gönyöű festményekkel, hatalmsa ablakokkal, ami a kávé szinú függönnyel dominált, a padló barna díszes csempékből állt, és az asztalokon egy vékony vázával benne egy szál rózsával, a terítők bézs színűek voltak.

- Üdvözlöm! Van asztalfoglalásuk?- kérdezte a az információs hapi Erictől.

- Igen, Eric Saade névre.

- Áháá.. Meg is van. Fáradjanak utánam.

Eric megfogta a kezemet és követtük a férfit. Az utunk egy lépcsőn folytatódott felfelé és a férfi odakísért a helyünkre. Egy nagy ablak mellett kaptunk helyet, csodálatos kilátással. Belehetett látni Svédország egy részét.

- Köszönjük!- köszönte meg Eric.

- Nagyon szívesen. Máris küldök egy pincért és felveszi a rendelésüket. - távozott a férfi.

- Rendben.- majd Eric kihúzta nekem a széket és leültem.

- Köszi.

Az asztalunkhoz jött egy pincér és odaadott két étlapot. Megköszöntük, majd elment a pincér. Mi pedig végignéztük az étlapot. Jobbnál - jobb kínálatok voltak. Eric egy ördöglángost kért, én pedig maradtam a roston sült kacsánál bajor káposztával.

- És milyen italt hozhatok?- kérdezte barátságosan a felszolgáló.

- Kérnénk egy vörösbort, neked is megfelel drágám?- nézett Eric előbb a pincérre, majd rám beleegyezésemért.

- Persze! - adtam egyszerű választ.

Míg készítették az ételünket addig beszélgettünk.

- Molly már tudja, hogy összejöttünk?- kérdeztem közben karomat az asztalon keresztbe tettem.

- Hááát.....mééég.. nem. De majd ma elmesélek neki mindent.- tette ő is ugyanazt mint én és odhajolt hozzám és adott egy puszit.

- Rendben! - mosolyogtam rá.

- És, hogy fogatta,hogy szakítottál vele?- tettem fel újabb kérdésemet.

- Még sehogy. Ugyanis nem beszéltem vele a napokban. Hívot párszor de nem volt kevem vele beszélni.- adt tudomásomra de, hogy őszinte legyek nekem ez egy csöppet sem tetszett.

- Tessék?- kédeztem vissza.- Mi az,hogy még nem tudja? Ha ma, majd megékezik akkor nekem végem.- tettem kezem homlokomra és úgy gondoltam végig a dolgokat.

- Nyugodj meg! Nemfog semmi történni. Erről én gondoskodom.- nyugtatott meg Eric, közben az ebédünk is megérkezett.

Ínycsiklandozóan néztek ki. Emlékszem apukám is mindig, ilyen ördöglángos szerűséget evett, minden étteremben. Csoda, hogy volt. Mondjuk volt rá példa, hogy amikor régen elmentünk a nyaralásunkon étterembe és nem volt, máshova mentünk át. Anyuval csak kinevettük, nemmintha tudtunk volna mást tenni. Én viszont szeretem a változást, így mndenhol mást kérek.

- Hmm....ez nagyon finom.-vettem be egy következő falatot. Eric pedig, olyan gyorsan eszik szinte már alig volt valami a tányérján.

- Nekem is izlik!- értett velem egyet, mire én jót mosolyogtam, amit  nem igazán értett.- Mi nevetsz?- kérdezte kiskutya szemekkel.

- Azt észrevettem, hogy neked is izlik. Alig van már valami a tányérodon.- mutattam az étel hűlt helyére.

- Jaa, hogy úgy. Nem szeretek nyámnyogi semmin.- kacsintott rám.

Én is bevettem a következ falatomat, majd jól is laktam. Mr. Tökély elővette a már, hideg bort és kiöntött mindkettőnk poharába egy keveset.

Eric szakértő módjára kavargatta az italt és szagolgatta, majd belekortyolt. Na valahogy mindig meg tud nevettetni.

- Isteni ez a bor!- állapította meg.

- Igen, szerintem is.

- Jöhet a deszert?- kérdezte pajkosan.

- Még jó hogy.

- Pincéér!! - kiabálta, mire én felhúztam a szemöldökömet.

- Igen?- jött oda hozzánk egy másik pincér.

- Szeretnénk deszertet. Mit tudna ajánlani?

- A mostani specialitásunk a banános krémbrüllé. Eddig mindenki megdícsérte, szóval nem lehet rossz.- adott egy ötletet nekünk.

- Jólvan, akkor két olyan lesz.- majd visszaadtuk az étlapokat.

- Ha meghízok a te lelkeden fog száradni.- játszottam a királykisasszonyt

- Nembaj. Még kövéren is te lennél a legszebb. - mosolygott azzal a vigyorával aminek egyetlen lány se tud ellenállni.

- Óóó.. Jól tudsz hazudni.

- Nem haudok.

- Jólvan de most inkább együnk.- mivel megjött a deszertünk.

/Molly szemszöge/

Ez a pár nap teljesen kikészített. Azt bevallom amikor Codyval voltam elfelejtettem a fáradtságos dolgokat. Igen, Cody. Szinte biztos voltam abban, hogy még mindig szeretem Ericet de tévedtem. Vagyis még mindig szeretem de már csak úgy mint egy barátot. Codyval pedig újra érzem, hogy szerelmes vagyok. Ő vele már régóta nagyon jóban vagyok, ő a menedzserem fia. Mostanban álladóan együtt voltunk, már akkor is, amikor Erickel nem voltunk együtt. Bevalotta nekem, hogy amióta meglátott szerelmes belém. És nagyra értékeltem, hogy eddig nem állt közém és Eric közé. De mostanra már én is megkedveltem és nem tudtam tovább boldogtalanul élni. Most Alisonnak is meg lehet rólam a véleménye. Nem szeretném eldobni a vele való barátságomat. Értesültem róla, hogy ő nyerte meg az ABC-t. Nagyon örültem neki, és meg is érdemli.  Remélem nem bántottam meg Ericet nagyon. Hiszen már biztosan értesült róla. Próbáltam már ezerszer hívni de soha sem vette fel. Mindegy, ma majd mindent tisztázunk.

- A Svédországba induló gép 10 perc múlva felszáll.

- Na menjünk. Mindjár indul a gépünk.- nyújtotta oda kezét Cody.

- Jólvan.- mosolygtam rá. Megindult az egész stáb a terminál felé, megmutattuk a jegyeket és a gépünk felé vettük az irányt. Amikor felszálltunk a gépre, elfoglaltuk a helyünket. Természetesen én é Cody egymás mellett ültünk.

- Nyugi! Minden rendben lesz.- puszilta meg arcomat C.

- Oké. Csak már lennénk túl rajta.

- Nemsokára, nemsokára.- őlt hátra székében.

Az egész utat gondolkodással töltöttem. Adja az Isten, hogy ne legyen semmiféle gubanc kettőnk között ezután Erickel.

/Alisson szemszöge/

- Na ezt is kivégeztük!- dőltem hátra a széknek.

- Bizony. Nos, akkor mehetünk is.

- Oké menjünk.- álltam fel ülő helyzetemből.

Eric kifizette a fizetnivalót, bár mondtam neki, hogy menjen közösben de mintha a falnak beszéltem volna. Ezután az autóhoz mentünk és beültünk. Ő beindította a járművet és elindultunk.

- Azt el is felejtettem mesélni, hogy 3 nap múlva meglátogatnak a szüleim és az öcsém, és szeretnélek nekik bemutatni.- félve néztem rá ajon mit szól hozzá.

- Huhh...ez.. jó hír.- fordult oa hozzám és beleegyezően elmosolyodott.

- Jaj de jó, hogy ilyen könnyen fogadtad. Már azthittem..-itt elhallgattam, mert közbeszólt.

- Mit hittél? Azt, hogy pattogni fogok, hogy be akarsz mutatni a csaldodnak? Ne hülyéskedj már. Inkább ez jó érzéssel tölt el, hogy komolyan veszed,hogy együtt vagyunk. És ezért holnap én is szeretnélek bemutatni nekik. Persze, ha te sem bánod.

- Dehogy bánom. Remélem elfogadnak. Mollyt szerették?- kérdezte kiváncsiskodva.

- Háát...apu és Lina, a húgom a mai napig nem kedvelik őt, nem tudom miért. De anyámnak és a többi testvéremnek nincs vele gondjuk. De nyugi! Téged nem lehet nem szeretni.- nyugtatott meg egy aranyos kacagással az élen.

- Na annak örülök! - hajoltam oda rcához, hogy adhassak neki egy puszit.- Várj...neked hány testvéred van?- kérdeztem ledöbbenve.

- 1 vér szerinti ő Lina, a többi pedig féltestvérem, ugyanis a szüleim elváltak.

- Ja értem. Hát remélem jó lesz a benyomásuk rólam.

------------------------------------------------------

Na, hogy tetszett? 

Puszii: Betty